Az első részt ITT találod.
Megérkeztünk Budapestre. Először orvoshoz mentünk, hogy
elvégezzék a szükséges vizsgálatokat a konzultáció előtt: röntgen, illetve
szabad szemmel megvizsgálta a doktor a hátamat. Később már a gyógytornász
fogadott minket az egészség centrumban. N., a gyógytornászom nagyon kedves
fiatal hölgy, a húszas éveiben jár, és végtelen türelemmel rendelkezik. Ebben a
mai napig biztos vagyok, mert minden apró kérdésünkre nyugodtan válaszolt, és a
későbbiekben is előzékenyen magyarázott el mindent. Végül is: nem én vagyok az
egyetlen, aki odajár. N. megtekintette a röntgent, ránézett a hátamra, majd rögtön
észrevette, hogy a bal vállam legalább egy centivel feljebb áll. Egyébként
meglepődött, hogy még mindig ilyen hajlékony a gerincem. De nekem annál jobb,
fogalmazott. Akkor még mit sem sejtve, milyen sokat számít ez.
Leültünk, és mindent szépen elmondott. 3D légzés, napi
legalább 1 óra torna, scoliosis korrigálása belülről – csak úgy röpködtek az
információk, és első hallásra furcsának is tűnt a módszer. Aztán lementünk a
tornaterembe. N. azonnal bemutatott legújabb barátomnak, a bordásfalnak. Mert
másra nem igen lesz szükségem a tornához. Akaraterőn kívül, persze.
N. elmagyarázta, hogy mivel nekem jobbra ferdül a gerincem,
ezért a bal oldalam gyengébb a másiknál, és önkéntelenül a jobb oldalamra
helyezem a testsúlyomat. Ezáltal a levegőt is csak a jobb oldalamra veszem,
mert a testem úgy érzékeli, hogy oda könnyebb. Kipróbáltam, tényleg igaza volt.
Ráadásul ennek hatására a bal oldalam homorúbbá vált, míg a jobb kidomborodott.
Ezért – ahogy mondta - arra kell törekednem, hogy gyakorlatok közben a helyes
levegővétellel és az izmok feszítésével visszatoljam a gerincemet egyenes
helyzetbe. Tartós tornával pedig mindkét oldalam szimmetrikus lesz, és a
vállaim is egy vonalba állnak majd vissza. Aztán megmutatta a gyakorlatokat,
amiket a bordásfalnál, néha fitneszlabda vagy hosszú botok segítségével kellett
végrehajtanom. Nem úgy kell elképzelni, hogy ugráltam, mint a veszett kenguru,
nem izzadtam meg, nem kellett súlyzókat emelgetnem.
Mégis piszok nehéz és fárasztó volt.
Sok mindenre kell egyszerre figyelni torna közben. Egyenesen
tartanom magam, a helyes oldalon vennem a levegőt, felfelé tolni a fejemet,
hogy a csigolyáim elváljanak egymástól, a vállaim ne emelkedjenek meg, és ott
van még a kilégzéskor kötelező izomfeszítés, amit a gerincem mellett kell
kifejtenem. Ráadásul mindezt 3 órában, kezdésképp (!). Rövid szüneteket persze
tartottunk, és ha elfáradtam, két gyakorlat között szusszantam egyet, mert
gyakran megszédültem az intenzív levegővételektől. Sőt, egy személyre szabott
hátmasszázst is kaptam. N. nem sürgetett, hiszen itt az a fontos, hogy a saját,
egyéni tempómban haladjak.
Belinkelek két videót. Az elsőben elég jól elmagyarázzák és
bemutatják, hogyan is működik ez (amit én csináltam, hasonló, mint amit a
bordásfalnál végzett a lány, annyi különbséggel, hogy nekem teljesen egyenesen
kellett tartanom magam).
Forrás: YouTube
Illetve a másik, ami az egyik legnehezebb, de leghatékonyabb
gyakorlat, amikor a botokra támaszkodom. A fentebb felsorolt dolgokon kívül
tehát még arra is nagyon oda kellett figyelnem, hogy a botok függőleges
helyzetben maradjanak. (Egyébként ez a gyakorlat a mai napig nehezen megy, és
rendkívül fárasztó, mégis a kedvencemmé vált, mert végzése közben szemmel
látható, ahogy a gerincem visszatolódik.)
Forrás: YouTube
A torna végén nagyon elfáradtam, és farkas éhes voltam.
Viszont nagyon jólesett. Elmúlt a hátfájásom, és jókedvvel töltött el, hogy
végre jól érzem magam a bőrömben. Gondolatban fejbe is kólintottam magam, hogy
miért nem akartam én ide eljönni, hiszen milyen jól érzem most magam!
Aztán közölték, hogy a nagyfokú görbületem miatt gerincfűzőt
kell viselnem. Egy pillanat alatt elszállt a jókedvem…
Forrás: Google
Folyt. köv.
Dalma