Díjat kaptam!

Nem most ugyan, de jobb később mint soha! :) Nagyon szépen köszönöm Ágnesnek a díjat, a szuper blogját itt tudjátok megnézni.

Tehát a szabályok:

1. Köszönjük meg a díjat, annak akitől kaptuk és rakjuk ki a díj képét!
2. Olvassuk/ismerjük meg a díjazó blogját!
3. Írjunk 12 dolgot az illető blogról!
4. Írjunk 12 dolgot a saját blogunkról!
5. Válaszoljunk a díjazó kérdéseire!
6. Tegyünk fel 12 kérdést!
7. Jelöljünk meg 12 másik blogot, akiknek a díjat szánjuk!


Én nem konkrétan 12 dolgot fogok írni Ágnes blogjáról, hanem inkább egy kis bemutatót :)

Ágnes nem csak azért szimpatikus számomra, mert rendkívül pozitív személyiség, hanem azért is, mert ezt az olvasóinak tovább is adja. Számára egy ölelés, vagy egy kedves mosoly is gyógyító erővel bír, én pedig teljes mértékben egyet értek vele. Hihetetlen energiával rendelkezik, és rendíthetetlenül hisz az önmegvalósításban. Mindemellett ír, sőt, egy gyerekkönyvet is készül kiadni, ami szintén fantasztikus dolog! Illetve több meseíró pályázaton indult, és volt olyat írása, amelyiket be is válogatták. Mindemellett Anya, aki egy csodás kisfiút nevel. Rengeteg célja van az életben, és kinek nem, de ő igazán tesz azért, hogy teljesüljenek is. Inspiráló személyiség, szeretem olvasni a blogját. :)

Most pedig az én blogom van terítéken:

A blogom személyes hangvételű, itt (majdnem) minden megtalálható amit szeretek. Az írás az életem, és szeretek általa másokat gyógyítani vagy csak örömet szerezni az olvasóknak (ahogy Ágnes is teszi). Az egyik leglényegesebb vonal a blogon a gerincferdülésemmel kapcsolatos posztok, amiknek írása egyfajta terápia is. Sokan reagáltak ezzel kapcsolatban, rengeteg kedves szót, biztatást, virtuális ölelést kaptam, aminek nagyon örülök. Mostanság már nem viselem a fűzőm, nincs igazán szükségem rá, de azért nem hagyom abba az ilyen témájú bejegyzések közzétételét! :)

A 12 kérdés, amit Ágnestől kaptam, és a válaszok:

1. Miért kezdtél bele a blogba, mi az elsődleges célod vele?
Mert mindig is imádtam a blogot, mint műfajt, és az írás az életem. A célom pedig az, hogy nincs célom :) Addig csinálom, amíg szeretem csinálni.

2. Mi az, amitől szerinted jó egy blog?
Az egyedisége. Rengeteg a tömegblog (értsd: tömegcikk=tömegblog), manapság pedig egyre kevesebb az igazán jó, őszinte, rendhagyó online napló.

3. Mi az, ami felkelti az érdeklődésedet egy posztban?
Ha marketing szempontból nézem, akkor a képi világa. Vannak kivételek, pl olyan bloggerek, akiknek az írását akkor is elolvasom, ha csak alig vagy egyáltalán nem tesznek vizuális elemet a posztjukba. Én azt kedvelem igazán, ha a blogger saját képeket használ. Én is szeretnék a jövőben erre törekedni.

4. Hogyan, honnan választasz képet a bejegyzéseidhez?
Pinterest. Ez az elsődleges forrás, de előfordul, hogy az egyik kedves fotós ismerősömtől kérek képet. Ő készítette rólam a fűzős képeket is.

5. Melyik bejegyzésedet olvasták a legtöbben? Szerinted miért azt?
A blog statisztikáját tekintve a fűzős bejegyzéseket kedvelik a legtöbben, de az abszolút nyertes konkrétan ez. Hogy miért? Nem sokan blogolnak a témában, és nem is sokan készíttetnek képeket magukról fűzőben. Nem kis bátorság kellett hozzá, de sose bántam meg, mert rengeteg elismerést kaptam érte (természetesen a fotós is).

6. Melyik a Te kedvenced?
Hogy ne csak a fűzős bejegyzéseket nézzük, akkor a második legolvasottabb bejegyzés nálam a kedvenc. Szívemből írtam, igazán őszintén, és bár konkrétan egyvalakinek szól, sokan reagáltak úgy, mintha nekik, hozzájuk szólna. És ez igazán jól esett :)

7. Mi az, ami motivál Téged?
Mindig más. Elsősorban az, hogy boldog legyek.

8. Átlagosan naponta mennyi időt töltesz el a blogoddal illetve más blogok olvasásával?
Mostanában (szóval hetek óta) nem sok időm volt a blogra, de más blogokat szívesen olvasok. Legtöbbször este hazaérve, max egy órát, de van, hogy reggeli közben is.

9. Melyik blogra kattintasz a legtöbbet?
The Sense. Az egyik kedvenc magyar bloggerem, sajnos épp a napokban vonult vissza kis időre. Szomorú vagyok, de megértem Dorkát, az ember életében vannak olyan időszakok, amikor elég mindenből, és át kell gondolni a dolgokat. Remélem még hallok felőle, olvashatom a gondolatait, mert őszinte és szókimondó, aki nem fél odapirítani, ha kell.

10. Milyen tanácsod lenne számomra a bloggal kapcsolatban? (kinézet, blog népszerűsítése,…)
A designt fel lehetne kicsit dobni, de tartalmilag szerintem nagyon jó úton haladsz. :)

11. Melyik könyv volt Rád a legnagyobb hatással?
Hajjaj :D Könyves kérdések kíméljenek, már csak azért is, mert olyan nehéz ezekre válaszolni. Minden könyv hatással van rám, attól függ, milyen hangulatban, élethelyzetben vagyok éppen. A Harry Potter széria, amin felnőttem, sokat határozott az életemen, így talán erre esne a választás.

12. Írsz hálanaplót? Mit írnál le egy számodra tökéletes nap végén?
Nem, nem írok. Nem azért, mert butaságnak tartom, tudom, hogy sokaknak segít. Én bizonyos időszakokban, pl este lefekvés után, vagy a vonat ablakán kibámulva-elmélázva gondolkozom ilyeneken. Szeretem magammal megbeszélni, hogy mi a frankó! ;)


Az én 12 kérdésem:

1. Mit gondolsz, a blogolás ma már szakmának számít?
2. Mi az, amitől igazán jó egy blog?
3. Szerinted valódi névvel vagy név nélkül/álnévvel érdemes blogot írni?
4. Olvastál már olyan könyvet vagy láttál olyan filmet, ami után úgy érezted, mintha személyesen neked készült volna?
5. Melyik az a napszak amikor igazán megszáll az ihlet az íráshoz?
6. És ha már itt tartunk: ki a számodra leginspirálóbb személy?
7. Gondolkoztál azon, hogy esetleg nyiss még egy blogot, csak más témában? Ha igen, mi lenne az?
8. Ki a kedvenc magyar és külföldi bloggered?
9. Ha egy napra más blogger bőrébe bújhatnál, ki lenne az?
10. Mi az a dolog, ami egyből visszazökkent egyenesbe, hogy ha éppen padlón vagy?
11. Vannak konkrét jövőbeni terveid a blogoddal kapcsolatban?
12. Mi az, ami igazán boldoggá tesz téged?


És a 12 díjazottam:
Dreaming the crow black dream...
Pastel Tassels
Falusi életem
Anna in the mirror
Bouvet
Saját Otthon Projekt
Konyhalál
Mom With Five
Kittenish
5 hozzávaló
Meyer Eszter-Virág
Csak a Puffin


Szeretettel ölel,

Inspiráció a hétre #16

Vagyis ami tervben és hangulatban van!

Outfit

forrás

Még mindig lezser hangulatban vagyok, a bakancsot egyszerűen nem lehet megunni! Most pedig már a napsugarak is előjönnek, úgyhogy nagyon menő az összhatás a napszemüveggel, a ballonkabáttal és a fűzős bakanccsal!

Style

forrás

A múlt héten beléptem az egyik drogériába, és majdnem felvásároltam az egész rúzskollekciót... Jó, csak viccelek, de majdnem. Most megint rúzsmánia tört rám, úgyhogy vettem két élénk árnyalatot, és egy ilyen visszafogott rózsa árnyalatút is, munkába.

Csak úgy

forrás

Istennőm! Komolyan. Diane Kruger az egyik kedvenc színésznőm, aki nem mellesleg remek stílusérzékkel van megáldva, egy igazi Chanel-lány. A Becstelen Brigantyk is megvan? Én akkor szerettem bele ebbe a Fedora kalapba, amikor Bridget von Hammersmark betipegett a színre, és levett minden nácit a lábáról... amíg aztán ők tették vele pontosan ugyanezt, csak szó szerint...

Terülj, terülj...

forrás

A héten édesapámnak és a bátyámnak is lesz névnapja, na meg itt a Húsvét, úgyhogy nagyüzemi sütisütésnek nézünk elébe. Szerencsére jönnek hozzánk kiskukták, akik majd segítenek, hogy a munkafolyamat minél jobban és gyorsabban menjen. :)

Esti mese

forrás

Pat Conroy - Hullámok hercege

Igaz, hogy ezt a könyvet már vasárnap befejeztem, de úgy döntöttem, hogy a héten nem kezdek bele új könyvbe (vagy folytatom a már elkezdetteket). Nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám a Hullámok hercege, és ha a külseje alapján kellett volna választanom, akkor soha ki nem nyitnám. Hát igen, a borító csalóka, azt hinnétek, hogy egy csöpögős-romantikus ponyváról van szó... Pedig ez kőkemény dráma, ami mélyen megérint, és sokáig a hatása alatt maradsz. Valószínűleg megnézem a filmet is, lelkiekben megpróbálok felkészülni... bár erre nem igen lehet...

Jó ebédhez szól a...

"Radioactive" Imagine Dragons (ft. The Macy Kate Band & Kurt Schneider)

Ismét egy Kurt Hugo Schneider remekmű, ami persze nem csak az ő érdeme, de ez igazából mindegy is. A lényeg, hogy imádom ezt a számot!

Szép hetet Mindenkinek! <3

Inspiráció a hétre #15

Vagyis ami tervben és hangulatban van!

Outfit

forrás

Yeah! Végre itt a jó idő! Persze azért még elkél a strapabíró csizma/bakancs, de nem is lehetne ennél királyabb a feeling! Laza, kényelmes, dögös. Go girls!

Style

forrás

Ha meg már úgy is lazák vagyunk a héten, ne bajlódjunk a hajunkkal se! Kiengedve, kócosan a legjobb, és még az se zavar, hogy a szél szanaszét fújja. Nem kell rá semmi extra, bár amúgy sem szoktam hajformázókkal bajlódni. Egy hajpakolás egyszer egy héten, max hajolaj. Csak természetesen!

Túrázás

forrás

Erősen készülök a túrázásra, és nagyon várom a jó időt! Kinéztem magamnak a tökéletes túrabakancsot, és pár túraprogramot is belőttem már. Bár a Gemencben van a legtöbb kullancs az országban, szeretnék hazai pályán kezdeni, mielőtt nekivágok az ország más pontjainak. Nyáron a Balaton abszolút úti cél lesz, de Nyugat-Magyarország is nagyon vonz kirándulás szempontjából.

Body

forrás

Most a hasprés megy nagyüzemi módban, persze szigorúan gerincfűzőben. Így persze nehezebb az edzés, de ha muszáj, akkor muszáj. Már alakulok azért...

Agy-jóga

(vagyis a rajzolás, ami kikapcsol és megnyugtat)

forrás

Készül egy ajándékrajz a héten egy kedves ismerősnek. Nem egészen ilyen stílusban, csak úgy Dalmásan. 

Esküvőszervezés ON!

forrás

Az én csodás és egyetlen Nővérem férjhez megy! Szóval a családban nagy a boldogság, és már készülődünk lázasan. Idén ősszel lesz a menyegző, és mivel a Nővérkém nem egy türelmes fajta, rám bízta az esküvő megszervezésének nagy részét. Mindig is szerettem volna kipróbálni magam esküvőszervezőként (talán még foglalkozásként is űzöm majd egyszer), úgyhogy ez jó gyakorlás lesz. Természetesen elkerülhetetlen, hogy erről is írjak pár posztot, szóval készüljetek!

Jó ebédhez szól a...

ZANZIBAR - Március végétől

Napok óta ezt hallgatom, illetve a Best of Zanzibar is megy folyamatosan. Valahogy most ilyen a hangulat... majd elmúlik.

Szép hetet Mindenkinek! <3

E-book vs. könyv

A minap – amikor félretettem az aktuálisan olvasott kötetet – két fejezet között felléptem a Facebookra, és ezt a képet találtam:

Mindig is imádtam olvasni. Főleg a régi kiadású köteteket, mert egyrészt hihetetlen érzés egy darab történelmet a kezedben tartani, másrészt a régi papír illata nagyon megnyugtat. Ma ez annyira elfajult, hogy nem mehetek se antikváriumba, se könyvvásárra, mert felhalmoznám az egész kócerájt… és azt hiszem nem csak én vagyok így ezzel. Rengetegen vannak, akik könyvmániások, akik vadásznak a régi és az új kiadásokra egyaránt, és mindenhova minimum 2 kötettel járnak. Én speciel egy könyvet mindig tartottam magamnál, de mikor általános- illetve középsuliba jártam, valamiért mindig úgy alakult, hogy a tankönyvekkel megtömött táskám hazafelé nehezebb volt, mint reggel…  Ugye, aki állandóan a könyvtárban lepzsel... És ez a szokás a mai napig megmaradt…

…volna. Ugyanis két éve karácsonykor a fa alatt egy e-book olvasó várt engem. Úgy tűnt, a Jézuska megelégelte, hogy mindig 20 kilónyi könyvet cipelek magammal, aminek nemcsak több táskám korai elhalálozását köszönhettem, hanem félig-meddig a gerincferdülésemet is. Bizony, mert hiába vesz valaki a gyermekének manapság hiperszuper-speciális hátitáskát 30 ezerért, a sok könyv akkor is ott van benne.

Szóval megkaptam a kis szerkezetet, és hihetetlenül örültem neki. Ráadásul járt hozzá egy tok is (fekete, persze), úgyhogy teljes volt az öröm. Azonnal felléptem a MEK-re, és letöltöttem az összes fellelhető kötetet, ami érdekelt. (Ne tudjátok meg, mi volt, amikor kiderült, hogy Rejtő Jenő összes munkája végre ingyen elérhető… csoda hogy nem szállt el a gépem…). Ma már nagyrészt ezt viszem magammal ha kilépek a házból, néha cserélem le egy-egy vékonyabb könyvre. Így nincs a táskámban túlsúly, és mégis több száz könyv van nálam, amik alig nyomnak fél kilót.

A fenti képet pedig egyszerűen nem értem. Az, hogy valaki az e-könyvet, vagy a nyomtatott verziót szereti jobban, ízlés kérdése. Mára azonban igazi háborúvá fajult ez a kérdés, ahol az e-book pártiak fújjolják a szerintük korral haladni nem tudó ősembereket, a nyomtatott könyv vezeklői pedig rontásokat küldenek az 21. század találmányára, mert szerintük ezzel kihal az olvasás, és ezáltal a könyvek iránti szeretet is.

Az egésznek azonban nem erről kellene szólnia.

Mennyien panaszkodnak, hogy a mai fiatalok alig olvasnak, és mégis szapulják azt a találmányt, ami kiváltja a vaskos könyveket, amiket cipelnek magukkal. Sok iskolában (persze külföldön), a gyerekek tabletről tanulnak, amiről szintén lehetne vitatkozni, de valljuk be, nincs benne semmi rossz dolog. A környezetvédők fellélegezhetnek, mert nem kell annyi fát kivágni, és a szülők is örülhetnek, mert így gyermekük kisebb eséllyel küzd majd gerincproblémákkal. A korral haladni kell, sajnos vagy nem sajnos. Ettől még a nyomtatott könyv nem fog megszűnni.

forrás

Az olvasás élmény, és nem ellenezni, hanem támogatni kellene ezeket az eszközöket, mert igenis van hasznuk. Igaz, nem adják vissza egy könyv tapintását, és más a papírt lapozni, mint egy gombot nyomni. De a hatás ugyanaz. Mert a szavak ereje nem az anyagban, hanem a szövegben van.

Én személy szerint mindkettő verziót szeretem. Máskor jön jól az egyik, mint a másik. Így például, elalvás előtt jobban szeretek az ágyban egy régi, megviselt kötetet a kezembe venni, mint a képernyőt bámulni. A lényeg viszont ugyanaz: szeretek olvasni. És ez nem lehet vita tárgya.

Szeretettel ölel:

Magyar arcok

Hálásnak lenni néha embert próbáló feladat. Stresszelünk, elégedetlenek vagyunk, fáradttá és ingerlékennyé válunk, így nem csoda, ha nem vesszük észre a jó dolgokat magunk körül. Megcsömörlünk, csigaházba bújunk, és ezt tesszük nem csak akaratlanul, hanem néha teljesen tudatosan is. Másokat hibáztatunk amiért nekünk nem jó, és kifogásokat kreálunk, majd magyarázzuk a bizonyítványunkat, hogy nekünk miért is olyan szar az életünk.

Álltam a peronon, a vonat épp befutóban. A várakozók egy csoportba tömörültek, már törve az utat, pedig még meg se állt a szerelvény. Megszokott jelenet, biztosan sokan találkoztak ezzel. Ilyenkor általában a lábam elé nézek, nehogy valaki nekem jöjjön, vagy rálépjek egy hirtelen mellém nyomuló törtetőnek. Ma azonban valamiért felfelé irányult a tekintetem. Az arcokat figyeltem, és egyszer csak az jutott eszembe:

"Istenem, mennyi magyar ember!"

Fáradt, elgyötört, morcos arcok, kapkodó tekintetek, hogy vajon ki jut fel előbb a vonatra. Rosszalló pillantások az idős néniktől, akik a fiatalokat mustrálják, mintha előre lefogadnák, hogy azok elfoglalják majd az összes helyet előlük. Összeszűkült szemöldökök, huszonévesek apró ráncokkal és sötét karikákkal a szemük alatt, táskájukat és gyermeküket magukhoz szorító édesanyák, és semmivel nem törődő fiatalok, akik fülhallgatójukkal tudomást sem vesznek a világról.

Lehet ma ők jártak jobban.

Nem mondom, hogy ez egyfajta népbetegség, de a depresszió jócskán jellemző kicsiny országunk népes társadalmára. Tény hogy a február nem hoz semmi napsütést, csak esőt és szelet, de ezek az arcok nem az időjárás miatt festettek ilyen sötét korrajzot magukra.

Nem tudom miért, de egy ideje jobban figyelek az emberek beszédére, hogy mit mondanak és azt hogy teszik. Így jöttem rá, hogy mennyire nem szeretem a magyar arcokat.

Optimista emberként nem nagyon panaszkodok, ha mégis, azt csak mértékkel teszem, mert természetemnél fogva idegesít az ilyesmi. Akár rég, akár minden nap látott ismerősökkel találkozok, mindegyik azzal kezdi, hogy neki mennyi gondja van, éppen ezt meg azt megy intézni, de már most utálja az egészet. Nem tudok úgy leülni valakivel beszélgetni, hogy az ne azt kezdje ecsetelni, neki mennyi baja és problémája van. Nincs elég pénze (és az esetek többségében mindenki erre panaszkodik, vagy ezt szűröm le a mondandójukból), nem működik a párkapcsolata, vagy nincs már három éve senkije. Kevés a fizetés (ugye, már megint a pénzkérdés), nem jut ideje pihenésre, hízik, fogy, panaszkodik a munkahelyére, a betegségeire, az időjárásra, a szomszédokra, a rokonokra, a politikusokra, a hazájára.

És meg kell hogy mondjam, ebbe őszintén belefáradtam.

Nincs kedvem találkozni ezekkel az emberekkel, mert nem érzem azt, hogy bármit is hozzáadnának az életemhez. Lehet hogy durván hangzik, de így van. Aztán, amikor megkérdezik, hogy én hogy vagyok, elmesélem nekik, hogy jól. Szeretem a munkámat, angolt tanulok, blogolok, edzek, és várom a kedvenc évszakomat. A legtöbben olyan arcot vágnak, mintha nem hinnék el, és egyszerűen nem tudnak rá mit reagálni, mert nem a számukra oly megszokott módon kezdtem el panaszkodni az életemről. Ha viszont mégis reagálnak valamit, akkor általában azt mondják:

"De jó neked, örülj, hogy nincs annyi bajod, mint nekem!"

És tudjátok mit? Örülök is. Mert hálás vagyok. Hálás vagyok, hogy pozitív és optimista ember vagyok. Hálás vagyok, hogy elfogadom magam olyannak, amilyennek születtem, és teszek azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Hálás vagyok, hogy értékelem az apró örömöket. Hálás vagyok, hogy mindig mosolygok, és a legrosszabb dolgokban is meglátom a jót. Hálás vagyok, hogy vannak, akik szeretnek, akiket szerethetek, hogy a munkahelyemen megbecsülnek, hogy este hazaérve fáradtan de elégedetten zárom a napot. Hálás vagyok az ágyért, amiben alhatok, az ételért, amit az asztalra elém tesznek, vagy én teszek a családom elé.

Hálás vagyok az életemért. Pedig én is magyar hazába születtem. Csak egy kicsit szebbnek látom azt, mint a vonatot váró magyar arcok tömege.

forrás

Szeretettel ölel:

10 tipp a tavasz szerelmeseinek, avagy: Így éld túl a februárt

Január utolsó napján szembesülni a ténnyel, hogy még egy hónapot kell várni a tavaszra, nos, egészen lelombozó. Én ezt a hónapot mindig is a "túlélés időszakának" tartottam, hiszen ilyenkor már nem kell senkinek se a hó, se a fagy, főleg úgy, hogy ezeknek leginkább csak az utóhatását, vagyis a latyakot és a sarat kapjuk csak a csizmánkra. Főleg, amikor az egészet megfejeli természetanya egy kiadós esővel... Brrr.

Na mármost, mivel én jócskán optimista embernek tartom magam, és bár a február nem tartozik a kedvenceim közé, elhatároztam, hogy most nem fogom úgy túlélni ezt a hónapot, hogy csak vonszolom magam és sírok a március után. Összeszedtem 10 dolgot, amivel biztosan más tavaszmániásnak is könnyebben megy majd az évszakváltás utáni vágyakozás.

Avagy így éld túl a februárt:

1. Tervezz előre!

Ilyenkor alapvetően mást nem is nagyon tehetsz. Ha te az a fajta vagy, aki csak akkor szervez magának kinti programot, ha bejön a jó idő, akkor most ez a tervezés időszaka lesz. Mit, hol, mikor, kivel, mennyiért? Ha pedig tavaszi házfelújításra készülsz, jobb előre listázni a teendőket, felhívni a szakembereket, stb. Bármit is szeretnél tenni, azt egyelőre csak eltervezni tudod, de már ez is jó érzéssel tölthet el.

forrás

2. Csalogasd be a tavaszt az otthonodba!

Jácintot már lehet kapni, az enyém itt virul az ablakban. Nem is lehetne ennél nagyobb löketet adni a napnak, csodás látvány, az illata pedig mesés! Persze sok már dologgal is be lehet csempészni a tavaszi hangulatot a lakásba: cseréld le a téli dekorációt pasztell színekre, virágokra, sok-sok zöld színre (ami akár szobanövény is lehet), és ha nem tartod túl kislányosnak, még dekorpillangókat is tehetsz egy-egy helyre. Nekem mondjuk egész évben díszítik a szobámat, de hát én lepkemániás vagyok időtlen-idők óta, nincs rá más mentségem...

forrás

3. Csalogasd be a tavaszt a lelkedbe!

Nekem vannak kifejezetten olyan zenéim, amiket leginkább tavasszal hallgatok. Olyanok ezek, mint a karácsonyi dalok, hiszen azokat csak decemberben üvöltetjük max hangerőn (tisztelet a karácsony-mániás kivételnek, akik nyáron is szükségét érzik egy jéghideg limonádé mellett a Szürke patást dúdolni...). Szóval ezek a dalok mindig meghozzák a kedvem a tavaszhoz, és kicsit megnyugtatnak, hogy nemsokára szedegethetem a hajamból a cseresznyevirág szirmokat.

4. Kedveskedj magadnak!

Vegyél virágot, csak úgy, magadnak! Nem kell feltétlenül a drága virágüzletbe betérni (én nem egyszer kaptam spontán szívrohamot, amikor a félig hervadt fehér rózsát akarták rám sózni horribilis összegért). Ilyenkor gyakoriak a belvárosban fel-felbukkanó virágárus nénik, tőlük jó áron lehet szép csokrokat kapni. Nálunk van egy cuki néni, aki nem is ír ki árat, amennyit gondol az ember, annyit ad neki, és mindig gyönyörű virágai vannak.

forrás

5. Inspirálódj!

Pinterest, Lookbook, Tumblr, újságok, plakátok, vagy csak szimplán nézz körül a környezetedben. Már javában reklámozzák a tavaszi trendeket, akár öltözködésről, akár lakberendezésről legyen szó. Szerezz ötleteket utazáshoz, egészséges reggelikhez, nézz körül, milyen új arcápolók jelentek meg, mivel tudod felfrissíteni a téltől megfáradt bőrödet. Szívd magadba a közelgő tavasz illatát, és éledj újjá te is egy kicsit.

6. Állj meg egy pillanatra!

Néha észre se vesszük, hogy mi történik az idővel, amikor tavasz után áhítozunk. Az esőben vagy szeles napokon csak haladunk A-ból B-be, hogy minél előbb fűtött helységbe érjünk. Pedig már februárban is előfordul egy-egy tavaszt jelző madárszó vagy derengő napsütés. Ja, és szívjátok magatokba ezt a kevés D-vitamint, mert februárban elég gyakran betegszenek meg az emberek.

forrás

7. Tegyél rendet!

Jó, persze, tavaszi nagytakarítás, de most nem erre gondoltam. Vagyis csak részben. Ilyenkor már alig várom, hogy felvehessem a tavaszi cipőimet, de amikor pont beüt az első napos idő márciusban, persze hogy reggel keresgélem a dobozok között a tornacipőmet. Ezt megelőzve, tegyél rendet a lábravalók között, takarítsd meg őket, hogy felkészülten bújhass beléjük egy kellemes tavaszi reggelen. Ugyanezt megteheted a gardróboddal is, vagy a szobádban, hiszen annyi felesleges dolog gyűlik fel télen, nem árt egy kis frissítés.

8. Használj könnyű, virágos parfümöt!

A február ugyan még a télhez tartozik, de ki mondta, hogy nem lehet csalni? Én már előszedtem a tavaszi parfümömet, szóval néha, ha búskomor a reggelem, ebből fújok egy kicsit magamra, és mindjárt jobb lesz a kedvem. Nyugodtan használj könnyedebb illatokat, mert azok legalább a saját aurádban repítenek virágos mezőkre.

9. Csempéssz egy kis tavaszt a mindennapokba!

Lepj meg mindenkit és libbenj be a munkahelyedre vagy az iskolába tavaszi hangulatban. Lazán befont haj, virágos minták, világos anyagok, és persze egy kis mosoly. Tutira mindenkinek leesik majd az álla, amikor leveted a vastag téli kabátodat, és egy tavasz-tündér bújik ki belőle!

forrás

10. Check!

Avagy vezess naptárat, ahol minden este kipipálsz egy napot, és számolod, mennyi van még a következő hónapig. Apró öröm, de sokat számít. Nekem ez lóg az ágyam mellett, és már alig várom, hogy a márciusira cserélhessem:

Amúgy kiszínezhető mandala, szóval még meg is nyugtat. Az egész naptárat itt tudjátok letölteni!

Persze minden időszakot ki kell élvezni, és hogy ne bántsuk szegény februárt annyira, nevezzük el ezt a hónapot a készülődés időszakának! Nem csak karácsony előtt lehet ilyen, ha jön a kedvenc évszakod, de még legalább 30 napot kell rá várni, iktass be hasonló módszereket a túlélésre. Így elkerülheted a rossz kedvet, és felkészülten kezdhetsz bele egy új időszakba.

Szeretettel ölel,

Inspiráció a hétre #14

Vagyis ami tervben és hangulatban van!

Outfit

A hétvégén átalakítottam a Mama egyik szoknyáját, ami neki nem kellett, de olyan jó állapotban volt, hogy nem volt szíve kidobni. És milyen jól tette! Bár a szabása nem volt nekem túl előnyös, így kezdenem kellett vele valamit. Úgyhogy egy teljesen egyenes szabású magas derekú szoknya lett belőle, majdnem olyan, mint a képen, csak egy picit rövidebb. A héten úgy tervezem, hogy a munkahelyen fog debütálni, hacsak az eső nem szól közbe...

Style

Tél van. Sapka. Ennyi.

(fújmikorleszmártavasz....)

Apró örömök

Ezzel nyugtatom magam (mármint nem azzal, hogy majd szanaszét köpködöm a vizet nyáron). Hideg van, meg állandóan felfázok, és a közelgő (pedig oly' távoli) tavasz egyre jobban a tervezett túrázásokra tereli a gondolataimat. Egyre többet agyalok, hogy merre induljak neki, beléptem néhány klassz túrázós csoportba, tippeket gyűjtök, szóval már nagyon várom. Most még csak apró öröm a túrázás gondolata, az igazi boldogság majd akkor lesz, ha ott lépkedek a mohával benőtt, tölgyesekkel teli gyönyörű magyar erdőinkben!

Body

Comb és fenék. Ezt a két területet nagyon elhanyagoltam edzés tekintetében, szóval a héten ezekre erősítek rá!

DIY

Borzasztó, hogy mennyi könyvet olvasok egyszerre, ezt nem lehet bírni könyvjelzővel! Szó szerint, egy kicsit lestrapáltam őket, de ezek a cuki baglyok olyan jól mutatnának mondjuk a Harry Potter kötetekben! *.*

Agy-jóga

(vagyis a rajzolás, ami kikapcsol és megnyugtat)

Amikor megláttam ezt a macska-mágust (vagymit), rögtön egy anime jutott az eszembe, és annyira megjött hozzá a kedvem, hogy úgy döntöttem, lerajzolom. Amúgy is olyan ismerős... tuti hogy láttam én már ezt a macskát egy animében, ajj nem jut eszembe....

Csak úgy

Ha tavasz, akkor tornacipő! Gondoltam, be kéne fektetni egy jó minőségűbe, meg amúgy is leárazások vannak, de most túrabakancsra gyúrok, az sokkal drágább, ugye... Szóval lehet csak betévelygek a Deichmannba aztán választok egy párezreset (a kínaikban évek óta nem veszek tornacipőt. Míg a régi kínai cipők 2 évet is kibírtak, addig a mostaniak már 3 hónapot se... higgyétek el, párszor teszteltem, beleuntam). Igaz, a legutóbbi Deichmannos sneakerem 1 év után szétjött, de ezek nem is nagyon bírják tovább. Jó, mondjuk azt tavasszal-ősszel hordtam, esőben, szélben, úgyhogy meg is értem, hogy nem bírta sokáig...

Jó ebédhez szól a...

Rachel Platten - Congratulations

Most akadtam rá Spotify-on a teljes albumra, és úgy komplett tetszik az egész. Ez az egyik kedvenc, bár a Hey, hey Hallelujah is nagyon jó! Ad egy plusz löketet, inspirációt az íráshoz, meg úgy mindenhez, főleg ebben a borúlátó januárban. Fight, girls!

Szép hetet Mindenkinek! <3

(linkek a képekre kattintva érhetőek el)

A fűzős és az öltözködés - H&M

Fűzősként megtanultam: akárhogy is próbálok egy mezei ruhaboltban bármit is találni, csakis a legeldugottabb, legutolsó üzletben lelek magamnak korzettkompatibilis ruhákat. A használt ruha üzletek ilyenkor igazi életmentők, de szeretek fast fashion üzletekben is nézelődni. Remek basic darabokat találni, amiket nem féltek, hiszen a fűző igazi ruhagyilkos... Gondoltam adok egy kis inspirációt korzettes társaimnak, hol érdemes vásárolni. Az első páciens a mindenki által jól ismert H&M.

Nem mondom, hogy mindig jó minőségű az általuk kínált ruhaosztály, mert találkoztam már mosás után is szöszölő felsőkkel, szóval ki lehet fogni mindennapokat megkeserítő gyöngyszemeket. A H&M-nél általában a basic ruhák között szemezgetek, de nadrágot is érdemes lehet ott vásárolni. Ezt az egyet még nem próbáltam, de barátnőmnek van pár farmerje onnan, és meg van velük elégedve. Legalábbis az árukhoz mérten hozzák az elvárt minőséget. A leggingsek szintén nyerők, de nem sokkal jobbak a kínai üzletekben kaphatóaktól... igaz, kicsit talán tovább bírják a strapát, de úgy is mindkettő anyaga ugyanonnan származik... Szóval azok között is szemezgethettek, sőt, én otthoni szabadidőt is ott vettem, nagyon kényelmes az anyaga, és korzettel is működik! És hogy mi az abszolút nyerő nálam? Hogy a legtöbb farmer és nadrág magas derekú, vagyis fűző alatt is nagyon kényelmes viseletek!

Nadrágok

link, link, link, link, link, link

Basic, baby!

link, link, link, link, link, link

Kardigánok és pulcsik

link, link, link, link, link, link

A basic osztag a kellemes pamutdzsörzé anyagokkal és a hordható szabásokkal mindig megörvendeztet, de vigyázzatok, némelyik a fent említett "mosás után is szöszöl" problémával küzd! Viszont van egy passzos ruhám tőlük, hasonló a fenti feketéhez, csak szürkében. És fűzővel is vettem már fel, nagyon kényelmes :)

A pulcsik is hordhatóak, a legjobb a karban szűkített bő fazonú szürke felső, ami alatt a fűző észrevétlen maradhat, nem mellesleg meleg is! Bár inkább a kardigánokat javaslom, sokkal egyszerűbb le-föl venni őket, ez korzett esetében lényeges szempont.

Remélem tudtam segíteni, és olyan darabokat válogatni, amik ha egy szezon múlva el is tűnnek, de hasonló szabású darabok mindig lesznek a H&M-nél, én itt mindig találok korzettkompatibilis ruhákat!

Szeretettel ölel,

Inspiráció a hétre #13

Vagyis ami tervben és hangulatban van!

Outfit

Nem, nem viccelek... Gondoltam, teszek ide egy fancy képet a Frozenes Elzáról vagy mittudomén... Gyerekek, reggel fél 7-kor bitangpusztulatos hideg van kint! A januárt és a februárt amúgy se szeretem, de hogy még az irodában is pléddel kell körbetekernem magam, az már kész összeesküvés... nem, nem úgy, ahogy a képen, csak úgy kulturáltan az ölemben, szépen kisimítva...

A telet nem nekem találták ki...

Style

Az megvan, hogy ha kabáton kívül van a hajad, akkor 5 másodpercenként szedegeted a szádból meg a szemedből, ha meg kabát alatt, akkor meg hülyén nézel ki sapkában? Na ugye, hogy ugye...

Body

A planking nagyon jót tesz a gerincnek... na meg a hasizomnak. Én most erre állok rá a héten, mert tényleg jó hatással van rám. Talán megpróbálkozok egy-két variációval is, hátha nem esek össze tíz másodperc után :D

Csak úgy

Aki rövid időn belül kitalálja, honnan van ez a szöveg, annak jár a pacsi! Majd egyszer ez is ki lesz hímezve, legalábbis tervbe van véve.

Agy-jóga

(vagyis a rajzolás, ami kikapcsol és megnyugtat)

A skicceket mindig is jobban szerettem az órákon át tartó pingálásoknál. Ami persze nem azt jelenti, hogy azok nem szépek, sőt, azoknak éppen az a lényegük, hogy tökéletesek legyenek. A skiccnek is megvan a maga szépsége, ami az egyszerűségben rejlik. Imádom <3

Esti mese

Hááááát... jó, jó, meg kell hagyni, élvezetes, szóval ezzel nincs is baj. Viszont ennél kiszámíthatóbb cselekményt még az életben nem olvastam. Mondom, jónak jó, de Sherlock Holmes már csak attól kitalálná a csattanót, ha ránézne a borítóra. Bocs.

Jó ebédhez szól a...

Adele Carpool Karaoke

Nem, ez nem egy dal, hanem egy amerikai talk show, pontosabban a The Late Late Show with James Corden nemrégi adásából egy részlet. A videó megnézése után rájöttem, hogy Adele mekkora arc, és hogy James, a műsorvezető zseniális! Nem nagyképű, tirpák, szenzációhajhász, hanem valóban egy humoros és egyedi személyiség, aki tényleg szórakoztatni akar, minden erőlködés nélkül. Imádom, ahogy van, ha majd jobban tudok angolul, biztosan nézni fogom! A videót már kb 40 millióan látták, annak az 1/3-a tutira én voltam...

Szép hetet Mindenkinek! <3

Mennyire ismered Önmagad?

Az új évet valahogy én mindig is egy szakításként éltem meg. Szép volt, jó volt, elég volt. Az emberek ilyenkor sokkal hajlamosabbak új dolgok felé nyitni, rég elfeledett vágyakat leporolni, és újult erővel nekivágni az ismeretlennek. Életmódváltás, új frizura, költözés, az összes bejegyzés törlése a blogról, hogy "tiszta lappal kezdjenek". Pedig a december 31. csak egy nap, épp olyan, mint a többi. Van, aki az új évet szeptembertől számítja, van, aki a születésnapjától, és van, aki akkor lép rá egy új útra, amikor valami fontos szakasz zárul le az életében.

Mindenki cipeli a saját keresztjét, bár jómagam ezt a kifejezést sosem kedveltem igazán. Egy baráti beszélgetés kellős közepén, amikor az alkohol és a szivarfüst már kellőképpen előcsalogatta belőlünk a filozofikus gondolatokat, valaki bedobta egy hosszúra nyúlt lelki vallomás után, hogy "ez az Én keresztem". S miután kellőképpen körbepillantott a megszeppent tekinteteken, feltette a nagy kérdést: Nektek mi a keresztetek?

Kereszt? Jó, nyilván ez amolyan bibliai átvétel, s talán nem is kell olyan komolyan venni ebben az értelemben. Mert maga a kifejezés - szerintem - nem azt jelenti, hogy van valami (esetleg több dolog), ami negatívan befolyásolja az életünket, és ezt nap, mint nap cipelnünk kell magunkon, még több szenvedést okozva magunknak. Ez inkább egyfajta továbblépés, hiszen nem felejthetjük el a keresztünket, mert ez az, ami megerősít minket. És nem baj, ha visszük magunkkal az új úton, mert kell, ami emlékeztessen minket, honnan indultunk, és merre tartunk.

Szóval néztem magam elé, és gondolkoztam. Aztán végül már nem jutott rám idő, szerencsére másfelé kanyarodott a beszélgetés. Nem mintha tudtam volna rá válaszolni, s még másnap is ezen törtem a fejem. Mi az én keresztem? Mi az, amit folyton cipelek, mi az, ami mindig megakadályoz mindenben, és nem enged kiteljesedni?

Aztán egyszer csak meglett a válasz, úgy teljesen a semmiből: A keresztem én magam vagyok.

Furán hangzik, de tulajdonképpen erről van szó. Nincs olyan, hogy más tehet róla. Nincs olyan, hogy egy betegség valaki másnak a hibája. Ez mind olyan dolog, amiért csakis mi lehetünk a felelősek. Ez talán kicsit erős, de megmagyarázom. Maradjunk az előbb említett példánál. Ha nekem valamilyen betegségem van, az nyilván nem azt jelenti, hogy én tehetek róla közvetlenül. Ez persze összetett dolog, mert ha percenként gyújtok rá egy cigire, ne csodálkozzak, ha pár éven belül vért köhögök... De ha éppen egy olyan betegségről van szó, amiről nem direkt tehetünk, az nem a mi hibánk. De felelősek vagyunk azért, ami ez után következik. Mit teszünk azért, hogy meggyógyuljunk, egyáltalán van rá hajlandóságunk, vagy lelki erőnk, hogy tegyünk azért, hogy jobb legyen? Millió kérdés, de csak egy megoldás: Aki a saját keresztjét cipeli, az igenis tegyen azért, hogy ez a kereszt ne döngölje a földbe, hanem erőt adjon ahhoz, hogy tovább tudjon menni az úton.

Visszatérve arra, miért én vagyok önmagam keresztje, az a fentebb említett újrakezdéshez kapcsolható. Amikor véget ért az életemben egy korszak, hirtelen nem tudtam, mihez kezdjek magammal. Furcsa volt, és teljesen más a megszokottól. Végül úgy döntöttem, hogy nem stresszelek rajta, lesz ami lesz alapon éltem az életem. És rájöttem, hogy mennyivel jobb így.

Előtte mindig igyekeztem megfelelni másoknak, szabályokkal körbevéve, olyanokkal, amelyekkel sokszor magam sem értettem egyet. Hagytam, hogy mások befolyásoljanak, mert ők elképzeltek nekem egy jövőt, és nekem úgy kellett élnem. A legdurvább az egészben, hogy mindezt észre se vettem, de mindig is éreztem, hogy valami nincs rendjén. Cipeltem a keresztem, vagyis azokat a gondokat és bajokat, amelyek a döntéseim miatt következtek be az életemben. Cipeltem a kicsit sem önmagam a mások által kitaposott úton, és közben nem vettem észre, mennyire elveszítem a saját értékeimet.

Amikor erre rájöttem, tudtam, hogy változtatnom kell rajta. Ehhez a változáshoz mások segítsége is kellett, akik egyáltalán nem vártak el tőlem semmit, és közvetve vagy közvetlenül arra buzdítottak, hogy legyen saját véleményem és saját utam, ami ugyan egy kesze-kusza, probléma-indákkal benőtt ösvény, néhol veszettül magas lejtőkkel, néhol félelmetesen mély szakadékokkal - de az enyém. Ezeknek az embereknek sokat köszönhetek, mert adtak a kezembe egy "lándzsát", amivel szétszedtem magam előtt az akadályokat. Az általam kitisztított utat viszont úgy kellett megtennem, hogy újra megtaláljam a valós énemet.

Ehhez teljesen vissza kellett nyúlnom a gyerekkoromhoz, amikor még szabadon elképzeltem magamnak egy jövőt, és megfogalmaztam magamnak az álmaimat, amiket tudtam, egyszer elérek. Rájöttem, hogy mennyire elfelejtettem ezeknek a jelentőségét, és egészen eddig nem tettem értük semmit. Megfogadtam, hogy nem mehet ez így tovább, és tudatosan tettem és teszek jelenleg is azért, hogy ezek az álmok a közeljövőben teljesüljenek.

Aztán fogtam az otthoni és kollégiumbeli szobámat, és teljes takarítást végeztem bennük. Kukába kerültek azok a dolgok, amikre tudtam, hogy nincs szükségem, amik igazából nem az én értékeimet és személyiségemet tükrözték. Aztán csináltam egy motivációs táblát, a falakat teleaggattam az új rajzaimmal, mert ez is olyan dolog volt, amit évekkel ezelőtt imádtam, de abbahagytam. Sokat írtam, többek között ide a blogra, és egyfajta terápiaként megosztottam Veletek a gerincferdülésem történetét, ami szintén sokat segített. Bekereteztem és az asztalomra tettem olyan fotókat, amelyeken olyan emberekkel vagyok, akiket szeretek, és sokat adnak hozzá az életemhez. Előszedtem a régóta írt könyv- és filmlistámat, és már jópár tételt lehúztam róla azóta. Új mappákat nyitottam a Könyvjelzőim között, amik többek között a "Travel", a "Gasztronómia", az "Angol", a "Craft", és az "Állás" nevet viselik. Utóbbi azóta már nem használt mappa, helyére a sokszor látogatott "Karrier" mappa került.

Megtanultam megélni a pillanatot, spontánnak lenni, kinyitni a számat, ha nem tetszik valami, kocsikereket cserélni, gerincfűzőben biciklizni, saját értékeket felállítani és megvédeni, tudatosan rendszerezni az életemet, és leküzdeni a félelmeimet. Már nem cipelem a keresztem, inkább csak zsebre vágtam, hogy néha megtapogatva emlékezzek arra, hogy honnan indultam, és lépjek még egyet azon az úton, amelyet méltán nevezhetek a sajátomnak.

Nehéz és hosszadalmas időszak megismerni önmagad, tele kétséggel, kellemes és kellemetlen meglepetéssel, de megéri. Nincs ugyanis fantasztikusabb érzés annál, amikor sikerül elérned valamit, és tudod, hogy mennyit küzdöttél érte. Ez pedig mérhetetlen boldogsággal és büszkeséggel tölt el.

Legyetek önmagatok, és ne féljetek kiállni a véleményetek mellett! Így már nem is olyan nehéz cipelni azt a keresztet.

Szeretettel ölel,

Fotók: Cservölgyi Zsófia Photography