A fűzős és az öltözködés - Alapdarabok

Pamut, pamut, pamut… szinte naponta imát mondok azért, hogy ez az anyag rendszeresen megmenti az életemet! Tudni illik, a fűző nem egy kényelmes viselet. Nem. No persze, hozzá lehet szokni, meg van, amikor észre se veszem, hogy rajtam van, de ettől függetlenül nem mindegy, mit veszek alá.

Nem igazán vagyok egy izzadós fajta, szóval eleinte még bátran kísérleteztem néhány műszálas felsővel. Ezeket természetesen minden alkalommal, amint nagy nehezen hazavánszorogtam, ledobtam magamról, és képletesem máglyán elégettem az egész galád bandát. Soha, semmilyen körülmények között ne induljatok neki ujjatlan felsőben, ami bővebb a kelleténél, hogy három lépés után begyűrődjön a fűző alá! „Szerencsére” éppen nyári kánikula tombolt, szóval nem volt szokatlan a nyűgös-bosszankodó fejem…  A nagy hőségben alapból szenved mindenki.

Gondoltam összeszedem, hogy mik azok az alap ruhadarabok, amelyeket érdemes fűzősöknek viselni, hogy ne legyenek elviselhetetlenek a korzettben töltött órák. Legyen akár tél, akár rohadt nyár. Persze másoknak is jó inspiráció lehet, végül is, ki nem szeret kényelmesen öltözködni? :)

Felsők 

Egyszer képes voltam a New Yorkerben 4 ugyanolyan hosszú ujjút venni (oké, 2 feketét és 2 sötétszürkét), csak mert jó volt az anyaguk, a hosszuk, és le voltak árazva. Az ilyenek a legjobb befektetések, mert bár tök ugyanolyan a fazonjuk, mindig mással, másképpen tudom őket viselni. Érdemes mind rövid- mind hosszú ujjúból bőven betárazni, mert minden nap szükség van rájuk. Mindig, de mindig legyen ujjuk, a topokat és atlétákat sajnos el kell felejteni. Lehetnek derékban kicsivel hosszabbak, hiszen a hideg hónapokban ezek védik a hátunkat. Úgyhogy mindenképp tűrjétek be a nadrágotokba/szoknyátokba, és akkor nem fog felcsúszni! (ne kelljen magyaráznom, mennyire kellemetlen szakadó esőben, félúton hazafelé észrevenni, hogy a hat réteg ruha alatt felcsúszott a felső, és a hideg fűző a bőrömhöz tapad…)

Bodyk

 

Szerencse, hogy ez az egyébként utoljára oviban viselt ruhadarab abban az évben jött vissza a divatba, amikor megkaptam a fűzőmet. Nem is tudom mi lett volna velem télen, ha nem szereztem volna be egy-két bodyt. Persze azt is tudomásul kell venni, hogy ezek, mint ahogy a felsők is, gyorsan elhaláloznak. Nem egy hálás darab szakadt vagy lyukadt ki a fűző miatt… Pontosan ezért nem érdemes a fűzősöknek drága ruhákba belefektetni.

Ruhák

Itt már kicsit bajban voltam, hiszen nem mertem olyan ruhát a fűző alá venni, amit kifejezetten szeretek, és nem szeretném, ha tönkremenne. Éppen ezért jó, hogy az olyan üzletek, mint a H&M, a New Yorker, az F&F, C&A és társai mindig jó áron kínálják a basic ruhákat. Ha nincs ilyen üzlet a városotokban, akkor ott vannak a kínai boltok (jó, mondjuk azon ruhák többsége mindig tele van aggatva mindenféle strasszal meg biz-basszal), vagy a turkálók (találtam én már remek H&M-es pamut ruhákat 1000 Ft/darabért), és egyszer a Lidl-ből kaptam egy fekete könnyű nyári ruhát is, szóval mindig találni feláldozható, de hordható basic darabokat.

Természetesen nem szabad elfeledni, hogy a fűző is ruhadarab, és nem úgy kell tekinteni rá, mint egy gyógyászati segédeszközre. A korzett az outfit része, és minden esetben ehhez kell igazodni. Én könnyen hozzászoktam, és ha felöltözöm, mindig két céllal teszem azt: hogy kényelmes és Dalmás legyen. A többi már csak magabiztosság kérdése.

Szeretettel ölel,

Inspiráció a hétre #10

Vagyis ami tervben és hangulatban van!

Style

Lehet, hogy csak én vagyok az egyedüli ezen a Földön, aki még lábszárvédőt használ...? Elvihet a divatrendőrség, de az ítélők padján egy jogos indokkal fognak felmenteni: Reggel fél 7, 20 perc gyaloglás, este 19 órakor ugyanennyi vissza. Nem fognak szétfagyni a lábaim...

Outfit

Na ezt hívják kreatív rétegezésnek! Persze most tél ősz van, szóval simán mehet rá egy vastagon kötött kardigán, és voilá!

Csak úgy

Az én drága nővérem kirepül a családi fészekből, hogy sajátot alapítson. Most költözött be a párjával egy szép családi házba, ami két dolgot jelent: 1. Végre elviszi a cuccait, hogy az enyéim jobban elférjenek, hihi; 2. Kiélhetem a lakberendezési hajlamom egy egész háznyi alapanyagon! Még nem tudom, hogy mik lesznek a változtatások, de az egyik szoba gardróbként fog üzemelni, úgyhogy a nővéremnek szüksége lesz egy nőies fésülködőasztalra!

Body

Mióta elkezdtem dolgozni, nem nagyon van időm és energiám edzeni. Úgyhogy bevezetem a lefekvés előtti 5 perc súlyzó+plan kombót! Hogy ha reggel felébredek, elcsodálkozzak, nahát, mennyit formásodtam! :D

Terülj, terülj...

Sütni kellene valamit, hm.... Én konkrétan fánkra gondoltam, majd meglátjuk, hogy a hétvégén mi lesz belőle, lehet csak egy gyors csörögére lesz időm.

Esti mese

Kiolvastam az Odessa ügyiratot (ami fantasztikus volt!), és most folytatom az ELLE magazinhoz mellékelt A skarlát betű című szintén remek regényt. Bár bevallom, az elején kicsit szenvedtem a hosszú-hosszú bevezetőtől, de megérte! Csak ajánlani tudom!

Jó ebédhez szól a...

Adele - Hello

Igen, igen, tudom, hogy most mindenki ezt tolja minden létező közösségi felületen... De egyszerűen imádom, lelkembe hatol és eddig a legjobb őszi dal, amit valaha hallgattam. Hazafelé bandukolva, száraz leveleket rugdosva és az utolsó napsugarakat begyűjtve a legjobb!

Szép hetet Mindenkinek! <3

Magyar vagyok, és szeretem a Halloweent!

Általános iskolában németes voltam, és néptáncra jártam. Hogy mi a kettőnek a köze egymáshoz? Igazából semmi. Viszont a Halloweenhez való jó viszonyomhoz sokban hozzásegítettek.

Amikor 11 éves voltam, az egyik táncpróba szünetében (ami történetesen őszi szünet előtt volt, délután) felszaladtunk az iskola emeletére, mert az egyik táncostársam, aki angolos volt, mondta, hogy van egy Halloween est az angolosoknak. Kicsit félszegen mentem vele, hiszen nem voltam még angol órán, nem tudtam, ott mi a szokás, hogyan fogadnak, stb. (Na mindegy, szóval kis buta kérdések repkedtek a fejemben, TÖK feleslegesen. Hihi... Bocs.)

 Szeretem a buta vicceket :D

Mikor benyitottunk, rögtön beinvitáltak minket. A megszokott osztályterem képe eltűnt, és helyébe összetolt asztalok, besötétített ablakok, Halloween díszek fogadtak minket. Némelyik gyerek beöltözött: Az egyikük egy egyszerű lepedőt terített magára, annak kivágott két lyukat, hogy kilásson, és ennyi. Nem volt eredeti, de nekem akkor még mókásnak számított.

A háttérben tipikus amerikai popdalok szóltak, egyszóval a hangulat nagyon ott volt! Az asztaloknál tököt lehetett faragni, papírdenevéreket hajtogatni, volt rágcsálnivaló, üdítő, beszélgetések, és ez rögtön levett a lábamról.

Aztán az egyik tanárom megkérdezte, hogy szeretnék-e én is faragni töklámpást. Pirulva megráztam a fejem, mondtam, én nem járok angolra, én csak elkísértem a táncos társamat, aki angolos. És amúgy is mindjárt letelik a szünet, menni kell vissza néptáncra. Mire a tanárom elmosolyodott, és azt mondta:

"Nem kell ahhoz angolosnak lenni, hogy itt legyek. Ide bárki jöhet, bárki, aki csak szeretne."

Ez a két mondat aztán olyan pozitívan hatott rám, hogy végül maradtam. A tököt én beleztem ki (közben sokat nevettem, nagyon fura volt) és rajzoltam meg az arcát, de már nem volt időm ki is vágni. (Meg hát nem is adtak egy 11 éves kislány kezébe éles kést, nyilván). Amikor a néptánc óra véget ért, gyorsan átöltöztem, és rohantam vissza a terembe. Ott várt a kész töklámpásom. Pirospozsgás arccal megköszöntem a tanáromnak, aki megint csak mosolygott, és a kezembe nyomott egy teamécsest. Már sötét volt, és bár nem laktunk messze, jó érzés volt úgy elindulni, hogy közben a kezemben narancssárgás fény mutatta a hazafelé vezető utat.

Valami ilyesmi volt, kicsiben, elfért a két kis kezemben ^_^

Nem szoktam veszekedni, vagy felesleges dolgokon felhúzni magam. De amikor meglátok, mondjuk Facebookon, olyan képeket, hogy "Magyarországon Mindenszentek van, nem Halloween", egyszerre leszek dühös és szomorú. Nem, hivatalosan nem ünneplik a Halloweent itthon, de miért baj az, hogy ha valaki mégis tart? Számomra azok az ünnepek, amelyek nem magyar eredetűek, is ugyanolyan érdekesek. Nem erről szól például a karácsony? A szeretetről, az elfogadásról, arról, hogy együtt vagyunk. 11 évesen szembesültem először azzal, hogy nem számít honnan jöttél, mit csinálsz, miben hiszel. Az emberek ettől függetlenül befogadnak egy közösségbe. Nem kell semmit sem tenned, ha nem akarsz, de ettől még szívesen megosztják veled a hagyományaikat, a kedvenc ünnepeiket, azt, amit ők szeretnek. Mások szokásait jó dolog megismerni, végül is, egy Földön élünk, nem? Attól, hogy határok, tengerek, óceánok, más politikai nézetek és eszmék választanak el egymástól minket, még összetartozunk. És ez a legcsodálatosabb számomra a Halloweenben.

 2010-ben. Itt már a kezembe merték adni a nagy kést :D

Otthon aztán kitettem az ablakba a töklámpásomat, és gyönyörködtem benne. Azóta minden évben készítünk itthon töklámpásokat, az egyetemen pedig a barátnőmmel a Halloween bulik voltak a kedvenceink. Imádtunk beöltözni, kicsit mások lenni, mint akik vagyunk.

 Macskanő és Őrült-gyilkos kislány :D

Ezzel persze senkit nem szeretnék rábeszélni a Halloweenre. Azt se kell leírnom, és bizonygatnom, hogy én is ugyanúgy kimegyek a temetőbe, és itthon is gyertyát gyújtok azokért, akik már nincsenek velünk. De a sok szomorúság mellett jó tudni, hogy vannak olyan ünnepek, mint a Karácsony, a Szilveszter, a Halloween, amikben sok a nevetés, a kedves pillanat, és igazán együtt lehetünk. Bármilyen formában is tegyük azt.

És ehhez nem kell angolosnak lenni.

Szeretettel ölel,

Inspiráció a hétre #9

Vagyis ami tervben és hangulatban van!

Outfit

Kicsit lazább ruhadarabok, persze a rétegezés még mindig nagyon fontos! Oh, és egy kényelmes csizma, mert ugye esőben-sárban caplatni, és egész nap talpon lenni csak egy kényelmes cipőben lehetséges!

Style

Hm, hullámokkal kezdtem a hétfőt, holnap pedig egy kis csavart is teszek bele! Nem szeretem szorosan összefogni a hajam, de tekintve, hogy majdnem derékig ér, jó, ha nincs mindig szabadon. Ilyenkor egyébként is száll mindenfelé meg a szemembe-számba fújja a szél, hát emberek, másodpercenként szedegetem a hajszálakat a számból!!!

(bocs, ma egy kicsit viharosabb volt az idő...)

Chill

Egy jó könyv az ágyban, a melegben! Még mindig az Odessa Ügyiratot falom, mellé egy jó tea vagy forró csoki éppen tökéletes! És ez a takaró! *.*

Csak úgy

Nyuszi-puszi! ^_^ Nagyon édes ez a kép, a nyuszkó meg aztán végképp!

Terülj, terülj...

Mi lehetne ennél melengetőbb? Sütő begyújtva, a tészta kel, közben pedig keresgélek a régi szakácskönyvek között. Mint régen a mamával. Tiszta nosztalgia.

Esti mese

 

Ugyan az Odessa Ügyirat megy most nagyon, egy kis szakmai példány sem árt. Imádom ezt a könyvet, rengeteget tanulok belőle, és még élvezem is. Nagyon ajánlom mindenkinek! Bárkinek!

Jó ebédhez szól a...

Travie McCoy ft. Brendon Urie - Keep On Keeping On

Travie már az első slágere óta kedvencem, Brendon pedig... hát ő Brendon! <3 A Panic! at the Disco tinikorom egyik kedvence, és jó tudni, hogy a fiúk ma sincsenek elkopva. Ez a kollaboráció most nagyon inspirál, és a klip is nagyon ott van!

Szép hetet Mindenkinek! <3

Miért jó, ha betegek vagyunk?

Nem, ez nem jó. Egyáltalán nem jó. Fúj.

De hasznos az igen. Várj, várj, hagyd, hogy megmagyarázzam!

Szóval októberben új munkahelyen kezdtem, és már most nagyon élvezem. Mivel olyan feladatköreim is vannak, amiket eddig még nem csináltam, sokat kell tanulnom, vagyis igyekszem a lehető legjobb formámat hozni. Ez pedig azt jelenti, hogy valamikor kicsit tovább maradok bent, mint kell, hogy behozzam a lemaradásokat. Nem kell arra gondolni, hogy egy ostorral csapkodnak hátulról, mert nem így van. Nem is várják el, de hogy a következő hetekben minden gyorsabban és hatékonyabban menjen, úgy döntöttem, ennyit megtehetek.

Kicsit ki is merültem, de meglett az eredménye, mert már most érzem, hogy minden sokkal jobban megy, és egy projekttel is hamarabb végzek, mint mondjuk pár nappal ez előtt. Szeretem kihozni magamból a legjobbat, és igyekszem mellette pihenni is, hogy másnap frissen vágjak neki az új feladatoknak. Ez a pár nap kemény munka viszont most kellett.

Ennek azonban meg is lett a böjtje, mert megbetegedtem. Nem olyan vészes: nátha, kis rekedtség. Legyengültem, na. Bár néhány munkatársam szintén lebetegedett, szóval tuti valami vírus van a dologban. Hülye idő.

Ettől függetlenül nem csüggedek (kicsit azért hisztis vagyok, de ez ilyenkor normális, na). Megpróbálom ebben is a jót(?) látni, és hasznomra fordítani.

Íme tehát a lista, miért is olyan hasznos betegnek lenni, vagyis:

Köszi nátha,

• mert végre addig alhatok, ameddig akarok. Vagy amíg a tea le nem fő.
• mert megnézhetem a kedvenc sorozatom évadzáróját, amit már hetek óta tervezek.
• mert falhatom a könyveket, és ha éppen sírós részhez érek, nem kell a miatt magyarázkodnom, miért könnyezem. "Csak a megfázás drágám, csak a megfázás..."
• mert mackónadrágban és kinyúlt melegítőben flangálhatok. Mert megtehetem. Melltartó nélkül, hah.
• mert a betegség jó kifogás arra, hogy ne kelljen takarítani, főzni, felásni a kertet. Majd jövő héten kitakarítok, rendelek pizzát, a kert pedig megvár, holnap is ilyen vacak idő lesz. Ilyenkor úgy is minden tök mindegy.
• mert ha nem mosok arcot három lépésben, nem dől össze a világ. Reggel kis hideg vagy langyos víz, és kész. Jót tesz, ha a bőröm is pihentetem, a pattanások ilyenkor akkor is kijönnek, ha a legprofesszionálisabb termékeket kenem rá. Ez van.
• mert ha nem vagyok egyedül, van, aki gondoskodjon rólam. Ha magam vagyok, akkor meg jólesik panaszkodni kicsit a barátnőknek. Főleg, ha ők is betegek, akkor kész baci-klubbot alapíthatunk.
• mert újra rájövök, hogy ezek a NeoCitran vackok semmit nem érnek. Citrom feldarabolva+méz+reszelt gyömbér, naponta kétszer. Garantált vitaminbomba!
• mert van időm írni és mellette zenét hallgatni. Ennél jobb gyógyír nem létezik.

Szóval legyél hálás, mert ha most beteg vagy, egy ideig megint nem kell tartani a vírusoktól. Persze azért csak óvatosan, vigyázzatok magatokra! Én is megpróbálok visszavenni a tempóból, és többet pihenni.

Jó hétvégét Nektek! <3 Én most visszamentem sorozatot nézni...

Szeretettel ölel,

Inspiráció a hétre #8

Vagyis ami tervben és hangulatban van!

Outfit

Őszi-irodai szerelés. Ilyenkor a rétegezés a legfontosabb! Ez azért olyan jó, mert ha az ember lánya reggel hatkor indul el otthonról, és délután hatra ér haza, jól tud jönni néhány plusz ruhadarab, amit levehet, ha kell.

Style

Nyilván nem vagyok egy Amanda Seyfried, de ilyen rúzsom nekem is van! :) Amint beköszöntenek a hűvösebb idők, előkerülnek a merészebb darabok is. Persze, munkába nem kéne sötétlila ajkakkal megindulni (pedig azt az árnyalatú rúzsom mennyire imádom!), de hétvégére isteni!

Csak úgy

Ha már a munkáról van szó: októbertől új állásom van, vagyis teljesen megváltozott körülöttem minden! Már most imádom, és mivel saját íróasztalom van, próbálom úgy alakítani, hogy olyan legyen, mint én. Természetközeli vagyok, így egy szép növény sem hiányozhat onnan! Ám amikor a munkatársamtól megtudtam, hogy az irodában sorra hullanak ki a növények az élők sorából, úgy döntöttem, egy kaktuszt választok. Az remélem megmarad...

Body

Hát igen, ez meg a másik: mivel mostantól reggel nincs időm edzeni (tekintve, hogy negyed hatkor kelek, hogy elérjem a buszt), ezért akkorra időzítem, amikor hazaérek. Mostanában a hasamra és a karomra próbálok gyúrni, úgyhogy a héten ezek a területek lesznek fókuszban.

Shopping, baby!

Maradjunk a munka vonalnál, te atyaég, hát mennyi mindent kell már cipelni?! Ebéd, víz, stb stb, és nincs egy táskám se! (Jó, azért nem ilyen súlyos a helyzet.) Úgyhogy mindenképpen be fogok szerezni egy nagy feketét, amiben MINDEN elfér. Bőrönd méret, de legalább egyben lesz az egész, és nem kétfelé, külön táskákban...

Agy-jóga

(vagyis a rajzolás, ami kikapcsol és megnyugtat)

Mostanság nem sok időm van rajzolni, de igyekszem mindig úgy időzíteni, hogy ha nekikezdek, akkor már tanuljak is valamit. Folytatom az anatómiát, most egy kicsit arctól lefelé határolódva, és próbálok némi mozgást is tenni bele.

Esti mese

Ha az unokatesómékhoz megyek, valahogy mindig a könyvespolcnál akadok ki... nem is értem... :D

Szóval nézelődtem, választottam kettő kötetet, és mellé kaptam még egyet, mert kíváncsiak, hogy mennyire tetszik nekem. Imádom a történelmi regényeket, bár világháborúkkal kapcsolatosakat eddig nem sokat olvastam. Ez eddig tetszik, nyilván még az elején vagyok, de majd kiderül!

Jó ebédhez szól a...

Fergie - Wake up

Gondoltam, most már nem a telefonomat kellene meríteni zenehallgatással, úgyhogy előszedtem a régi MP3 lejátszómat, és vele együtt az évekkel ez előtt hallgatott dalokat is. Most ez megy, nincs mit tenni...


Szép hétvégét Mindenkinek! <3

Random ajánló #6

Minden pénteken valami random.
Hogy a hétvége ne maradjon el ajánló nélkül!
Legyen az film, étel, program, vagy csak valami szimpla dolog.

(Ez itt nem a reklám helye, de ami jó, az jó.)

Gyilkosság az Orient expresszen (1974)

Számomra az ősz egyet jelent a begubózós filmnézéssel. És mi is illene jobban ehhez a csípős, zivataros évszakhoz, mint egy jó krimi. Akár könyv, akár film formájában élvezzük ezt a borzongató és izgalmas műfajt, unatkozni biztosan nem fogunk. Én a krimikben azt imádom a legjobban, hogy a történet során magam is próbálom kitalálni, hogy vajon ki lehetett a gyilkos, ami vagy sikerül, vagy nem. És mindegy, hogy eltalálom vagy sem, mert mindenképpen meg fogok lepődni (vagy azon, hogy mégse az akire gondoltam, vagy azon, hogy pont az a gyilkos, és akkor én most mekkora Sherlock vagyok :D)

Visszatérve a pénteki random ajánló tárgyához, a Gyilkosság az Orient expresszen időtálló klasszikus, nem véletlen, hogy annyi filmes feldolgozása létezik. Nekem személy szerint az 1974-es a favorit, a legjobb Poirot-t alakító színésszel, Albert Finney-vel. Nem mellesleg, ez a kedvenc filmem is egyben (bár még rengeteg van, de ezt nem véletlenül szeretem annyira).

Csak egy szó: tökéletes. És ezzel talán mindent el is mondtam. A történet (ez nyilván az írónő érdeme), a színészek, a helyszínek, az operatőri és rendezői munka mind-mind kifogástalan. Ja igen, a zene pedig a legjobb krimi hangulatot adó aláfestés, amit eddig filmben hallottam.

A cím tulajdonképpen el is mondja, mi áll a fókuszban: egy gyilkosság. No, de nem akármilyen. Már a film elején érezhető a hangulat, ahogy végtelenül egyszerűen elmagyarázzák az előzményeket. Nincs semmi más, csak néhány bevágott kép, újságcikkek, azzal a hátborzongató zenével. És kész, ennyi, nem bonyolítják túl, hiszen itt nem is ez a lényeg. Már maga az eset is önmagában szörnyűséges, a képi és zenei hatások pedig tökéletesen átadják mindezt a nézőnek. Arról nem is beszélve, hogy ez egy valóban megtörtént eset, amely alapján Agatha Christie anno megírta a történetet.

A vágások jó helyen vannak, szinkronban a zenével. Én például baromira megijedtem, amikor a Mrs. Habbard-ot alakító Lauren Bacall megjelent a késsel a kezében.

Vagy amikor megmutatták, hogyan történt maga a gyilkosság. Itt megint a zene és a fények a ludasak, én szabályosan borzongtam, pedig a kék a kedvenc színem. Abban a pillanatban annyira nem rajongtam érte...

A másik a színészek. Albert Finney a legjobb Poirot, mint fentebb említettem, legalábbis nekem. És tényleg olyan, mint a könyvekben. Igazi francia, aki nem mindig olyan komor, és piszok jó a humora, már aki értékeli. És a filmben azért vannak komikus jelenetek is, persze nem egy Benny Hill, de van benne azért kevés angol humor.

Másik nagy kedvencem a már szintén említett Lauren Bacall, akinek karaktere felőlem vérengző gyilkos is lehetett volna. Imádtam a megjegyzéseit és a stílusát, nyilván ez a színésznő érdeme, de a leleplezés után se vált kevésbé szimpatikussá, sőt, akkor kerekedett ki számomra igazán a jelleme. Belevaló nagymama, meg kell hagyni!

Még írhatnék rengeteg mindent, de még egyet kiemelnék: a végén, amikor összehívják az utasokat, hogy Poirot szembesítse velük az igazságot.

Nos, ennek a jelenetnek van egy hosszabb vágás nélküli része, ami valóban egy felvételből áll, és nem utolsósorban az is nagy nehézséget jelentett a stábnak, hogy csak egy kamera fért el a vagonban. Mert igen, ezt a jelenetet egy valódi vonaton vették fel, és ennél a résznél az operatőrön kívül csak a rendező volt még jelen a színészek mellett.

Így a végére még tartozom egy vallomással. Nem olvastam a könyvet. De szeretném bepótolni, mert ha a film ennyire zseniális, és az írónő szerint is Albert Finney adta vissza legjobban az általa írt Poirot karaktert, akkor olyan rossz csak nem lehet.

Szép hétvégét Mindenkinek! <3 

Szeretettel ölel,