Nem akarok fogyókúrázni. Pont.
És itt véget is érhetne ez a
bejegyzés. Ámde a témát nem lehet csak úgy lezárni. Sajnos.
Napjaink egyik legnagyobb
reklámeszköze a fogyókúra. Azaz, hogy mindenkinek eladják a tökéletes
test képét. Aerobik videókkal, fogyasztó termékekkel, és persze ott vannak a
női magazinokban pózoló szupermodellek, akik dobnak még egy kicsit önbecsülésünk
szintjén az elkeseredés felé.
Lehetne még húzni, és elemezni,
de térjünk a lényegre. 2013 májusában megkaptam a fűzőmet. Nyár közepére már
teljes mértékben megszoktam, és a kánikulán kívül nem okozott semmi
kellemetlenséget a viselése. Otthon voltam, pihentem, és persze, ettem drága
édesanyám világfinom főztjét, amit sose tagadtam meg magamtól. És miért is
tettem volna? Bár alapvetően szerencsés alkat vagyok, de általában gyorsan
hízok, és ugyanolyan gyorsan le is adom a felszedett pár kiló „felesleget”. Sose
figyeltem a súlyomra, mert nem zavart. Aztán egy reggel minden megváltozott.
Nem tudtam felvenni. Tudjátok, a
fűzőn lehet egy keveset állítani, hogy szűkebb legyen, vagy bőbb, de mikor be
akartam csatolni… hát nem ment. Csak álltam, mint aki szellemet látott, és nem tudtam
felfogni. Mi a fene ez?! Rögtön rohantam a fürdőszobába, és ráálltam a
mérlegre. És akkor elkapott az idegbaj.
Mielőtt mindenki elkezdene
szidni, hogy mit pattogok ezen, mikor másnak vannak nagyobb problémái, előrebocsátanám,
hogy normális esetben az ilyesmi nem is zavarna. Nem érdekel. Komolyan. Majd ha
nem érzem magam jól a bőrömben a súlyom végett, akkor teszek valamit ellene. Számomra
minden alkat tökéletes, legyen akár nő, akár férfi, nem ítélkezem. Mindenki úgy
szép, ahogy van. De az, amit a mérlegen láttam, teljesen felvitte az agyvizem.
Tudjátok mennyivel lettem több? Hogy hány „felesleg” miatt nem tudtam felvenni
az alig két hónapja megkapott fűzőm?
3 kiló miatt.
Ez mi?! 3 kiló? Azt se tudtam, mit
csináljak mérgemben. Vacak 3 kiló miatt kell most nekem életmódváltásba
kezdenem? Mert arról szó se lehetett. De valamit tenni kellett. Így hát leültem,
megnyugodtam, vettem egy nagy levegőt, és átgondoltam a dolgokat. Tudtam, hogy
ha nem fogyok vissza, nem fogom tudni viselni a fűzőmet. De mellette meg sose
vettem volna rá magam kemény edzéseknek és vacak diétáknak. Úgyhogy
elhatároztam, hogy csak egy keveset változtatok az életvitelemen. Nem sokat,
mert hiszem, hogy nem kell tragikus életmódváltásba kezdeni csak ezért.
Gondoltam, megosztom veletek, hogy hogyan sikerült visszafogynom úgy, hogy
szinte alig változtattam valamin.
3 liter víz naponta
Teljesen
jogos, és nem véletlenül kezdi ezzel mindenki. Persze, elsőre nem könnyű, és
odafigyelni erre mindenféle teendő mellett szinte lehetetlen. Nekem szerencsém
volt, mert otthon voltam, így kvázi mindenhova egy pohár víz társaságában
mentem, és ha kiléptem otthonról, akkor is ott lapult a táskámban legalább fél
liter folyadék. Ezen kívül egy tányér leves (mert nálunk minden nap van leves),
és egy pohár almaecetes víz éhgyomorra, rögtön felkelés után (ezt mára
lecseréltem citromos vízre). És a reggeli mellé egy bögre zöld tea.
Reggeli torna
Nekem gyógytorna. Schroth torna után pedig egy kevés a komolyabb fajtából. Kicsit
nehéz volt eltalálni a megfelelő gyakorlatokat, mert a gerincem miatt nem
csinálhatok akármit. Has-comb-fenék formázás közül se lehetett bármelyiket,
és nem is túl sokat. Emlékszem, egyszer megpróbálkoztam egy magyar fitnesz-guru
DVD-jével, de másnap olyan izomlázam lett, hogy nem bírtam a lábam se megemelni,
és a hátam is sajgott. Úgyhogy kiválogattam belőle azokat a gyakorlatokat, amik
nekem jók, és azokat csináltam felváltva, csak kevesebbet, mint amennyi az
előírt. Ezen kívül még néha elmentem biciklizni, de azt se lehetett sűrűn, mert
fűző nélkül egy idő után megfájdult a hátam. Úgyhogy ezt is kiszedtem a
repertoárból, és csak a reggeli torna maradt meg.
Kicsit visszavenni
Nem enni este
6 után, édességből pedig nem túl sokat fogyasztani. Nyár lévén amúgy se
sütöttünk olyan sokat, és a csokit se kívántam annyira, maradtam hát a fagyinál
és a dinnyénél. Reggelire pirítós, és még az se érdekelt, milyen kenyérből.
Mehetett rá bármi, teljesen mindegy, a lényeg az volt, hogy mellette legyen
valamilyen zöldség (paprika, paradicsom), és utána gyümölcs. Volt, hogy
zabkását készítettem. Imádom a mai napig, mert nemcsak eltelít, hanem
egészséges is. Aztán minden reggeli után egy nagy bögre zöld tea. Akár forrón,
akár langyosan. Ebédre vagy vacsorára azt ettem, amit itthon készítettünk. Nem
főztem külön magamnak, ebből az egyből ugyanis nem engedtem. Nálunk a családi
étkezések mindegyike szent, és a különcködést nem itt fogom elkezdeni. Egy
különbség volt csak. Nem szedtem semmiből annál többet, amennyire tudtam, hogy
szükségem van. Nem volt repeta, nem jártam ki a konyhába ebéd után csipegetni. Egyébként
tényleg csak ennyi változás volt. Ja, és sok-sok gyümölcsöt ettem. Abból bármennyit,
amennyi jólesett.
Tehát ennyi szabályt kellett csak
betartanom, és gyorsan lefogytam. És újra boldogan viselhettem a fűzőmet.
Legalábbis 2014 nyaráig. Akkor 7 kilót híztam. Na az sem volt vicces…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése