Inspiráció a hétre #5

 Vagyis ami tervben és hangulatban van.

 Outfit

Forrás

Kit érdekel az eső? Még nyár van, használjátok ki! Én is így teszek, úgyhogy maxi üzemmódba váltok! :)

 

Style

 Forrás 

Dolgozós-még igenis meleg van(!) balerina konty.

Csak úgy

Forrás

Ennél nem is lehetne kellemesebb. Nyár esti levegőn, puha párnák és gyertyafény között olvasni, rajzolni, beszélgetni... Miközben a város halk zaja szolgáltatja az aláfestőzenét.


Body

Forrás 

Súlyzók készenlétben! Egy-egy két kilóssal már sokkal hatékonyabb a reggeli edzés! :)

 Kiruccanás

Forrás 

A család idén gondolt egyet, és úgy döntött, elmegyünk a Bikali Élménybirtokra! Már nagyon várom, mert bár közel van, sosem voltam még ott.
(Vajon ha hosszú szoknyát húzok, és egy sötét póló fölé felveszem a fekete gerincfűzőmet, akkor úgy fogok majd kinézni, mint Jeanne d'Arc? :D)

Agy-jóga

(vagyis a rajzolás, ami kikapcsol és megnyugtat)

 Forrás

Mostanában a női arcok rajzolását gyakorolnám, mert még van benne mit fejlődni. Persze csak légiesen és könnyedén, nem szeretem a szigorú vonalakat.

Esti mese

Forrás 

Ha minden igaz, a héten befejezettnek nyilvánítom a HP maratont. Filmmel együtt. Max egy évig, aztán kezdem elölről az egészet. :)

Jó ebédhez szól a... 

SuperStereo - Bent a neved

Nem is tudom, de egyszerűen szuper ez a szám! A szöveg nagyon ott van, és a kicsit hipszter imázs is jót tesz az egésznek. És az enyhén visszhangzó de mély énekhang... khm, szóval jó muzsika, tessék meghallgatni!

Szép hetet Mindenkinek!

A fűzős és a fogyókúra – Harmadik felvonás

Az első részt itt találod

Mi az, hogy harmadik? Kihagytam volna egy részt? Jaj nem, nem, csak a második harcom a kilókkal tavaly nyáron volt, ami szintén úgy végződött, mint az első: könnyen és gyorsan. Úgyhogy arra nem is érdemes nagyon pazarolni az időt. Viszont a mostani… hát ez bizony bazira más.

Szóval az úgy volt… kezdhetném, de hagyjuk a sallangokat. Egyetem utolsó éve, szakdoga, államvizsga, stresszevő vagyok. Ennyi.

Szóval kb 7 kilóval lettem több, ami azt jelentette, hogy sokáig nem tudtam viselni a fűzőmet. Bizonygattam magamban, hogy elkezdek edzeni, majd ha megírtam a szakdogát. Majd ha leállamvizsgáztam. Majd ha pihentem legalább két hetet. Majd ha, majd ha…

Nem bírom a sztereotípiákat (lehet ezt már írtam párszor), de örök érvényű igazságnak tartom azt, hogy „mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen”. És ez mindenre igaz. Jelen esetben is.

Így, amikor beköszöntött az augusztus, nekiálltam edzeni. Fájt a hátam, hiányzott a fűzőm, és egyébként is: nem éreztem magam jól a bőrömben. Ám úgy tűnt, hogy a tavalyi „csakegykicsitváltoztatok” módszer már nem annyira hatásos. Valóban igaz az, hogy minél idősebb az ember lánya, annál nehezebben mennek le róla a kilók. Szóval egy hétfőn drasztikusan belekezdtem az életmódváltásba, remélve, hogy az majd eredményt hoz. Végül is, ennek működnie kell – mondogattam magamban.

De aztán rájöttem, hogy ez mekkora baromság már?!

 Forrás

Ha valamit megtanultam, akkor az a fokozatosság. Régebben (értsd: néhány hónappal ez előtt) imádtam a kenyeret, és szinte mindenhez azt ettem. Ma is imádom, de már alig eszem. Hogy miért? Nos, igazából nem ültem le az asztalhoz és néztem farkasszemet egy vekni kenyérrel és mondogattam azt neki, hogy „köztünk mindennek vége!”, csak egyszerűen nem kívántam már annyira. Átvéve barátnőm jó szokását, reggel rendszerint zabpelyhet eszem tejjel, ebédre valami könnyűt, és vacsorára főttet, de úgy általában nem olyat, amihez kenyér kell. Vagy ha igen, akkor se túl sokat. Nem tudom, egyszerűen leszoktam róla. Ez nem azt jelenti, hogy már nem szeretem, sőt, még mindig imádok kenyeret sütni meg enni is, csak nem kívánom annyira, mint régen.

Így van ez más dolgokkal is. Bár ez írható a kánikula számlájára, de a lényeg, hogy nem eszem már annyit. És nem is hiányzik annyira, hogy harmadszorra is szedjek magamnak még egy tányér krumplis tésztát (pedig ez a kedvencem).

A fokozatosság viszont nem csak az étkezésekre vonatkozik. Rászoktam, hogy felkelés után edzem, és ha kimarad, nem megy minden olyan flottul a nap során. De azt is tudom, hogy kell szünetet tartani. A hétvégék eddig is kimaradtak, de rájöttem, hogy nem lehet minden hétköznap emelgetni a súlyzókat (jó, nyilván nem 20 kilóról beszélek), be kell iktatni egy pihenőnapot is. Szóval hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken háromnegyed óra kemény edzés folyik a bordásfal előtt, aminek a negyede Schroth-torna. Utána ugyan fáradt vagyok, de jól érzem magam, és meglett az eredménye! :)

 Forrás

Pár napja ugyanis újra beleférek a fűzőmbe! Aminek nem csak a gerincem örül, a közérzetem is jobb azóta. Vizet persze még mindig sokat iszom, minimum két litert naponta. Rászoktam, hogy uborkát is teszek bele, mert finom és egészséges, és persze elősegíti a fogyást is.

Szóval most jól érzem magam, de a cél még koránt sincs a láthatáron! Nem szeretnék egy idő után újra visszaesni, ezért fokozatosan változtatok az életvitelemen. És csinálom, amíg jól esik, mert vallom, hogy az az igazi boldogság, ha az ember azt teszi, amitől teljesnek érzi magát.

Random ajánló #2

Minden pénteken valami random.

Hogy a hétvége ne maradjon el ajánló nélkül!

Legyen az film, étel, program, vagy csak valami szimpla dolog.

(Ez itt nem a reklám helye, de ami jó, az jó.)

Imádok alkotni, lényemnél fogva a művészet és a természetesség híve vagyok. A rajzolás önkifejezés, és nem kell hozzá se tehetség, se nagy tudás. Sokszor belefutok olyan rajzok alá írt kommentekbe, hogy „ezt én is meg tudnám csinálni!” vagy „ezt nevezed te rajzolásnak?”. Nem vagyok oda az ilyenért, már csak azért sem, mert ők is elkezdték valahol (vagy csak szimplán parasztok). Tetszik vagy sem, ha lepingálsz két pontot, meg egy ívet, és egy körrel bezárod, az már alkotásnak számít, hiába tud ilyen mosolygó fejet egy óvodás is rajzolni. Mindenki arra büszke, amit a saját értéke szerint fejlődésnek tekint, legyen az bármilyen nagyságrendű. Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor most Picasso vagyok, mert szerintem durván jót alkottam.

(Belemehetnék abba a véget nem érő vitába is, hogy mi számít művészeti alkotásnak és ki a művész, de nem pazarlom a karaktereket egy „Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?” szintű kérdéskörre).

Rajzolni nem azért kell, hogy mások elvárásainak eleget tegyél, hanem mert jól esik. Ha sikerül végre rengeteg gyakorlás után szimmetrikusan elkészítened egy női arcot – és örömujjongások közepette végigcigánykerekezed a lakást – az saját magadnak sikerélmény.

És ez egy hihetetlenül jó érzés.

Folyamatosan fejlődni, és magadat megdicsérni egy idő után már-már életvitelnek számít. Sőt, ha a most készült rajzokat évekkel később előveszed, rácsodálkozhatsz, hogy mennyit javult vizuális képességed. És önarcképed nem néz ki úgy, mintha részegen leültél volna orángutánt firkálni pár zsírkrétával…

Manapság úgyis annyian elfelejtik elismerni saját magukat (ez az egoizmus magasiskoláját művelőkre nem vonatkozik), és rengetegen nem tudják, milyen klassz dolog is ez. Minden ilyen vállon veregetés egy apró lépés saját magunk elfogadása felé!

Ha pedig ezeket a rajzokat másoknak is megmutatjuk, és mosolyogva-bólogatva, esetleg rácsodálkozva magasztalnak minket, az már az elismerés tetőfoka!

De egyébként is: blablabla. Elég a szóból!

Kezdj el rajzolni!

Jó hétvégét Mindenkinek!

Random ajánló #1

Minden pénteken valami random. Hogy a hétvége ne maradjon el ajánló nélkül. Legyen az film, étel, program, vagy csak valami szimpla dolog.

(Ez itt nem a reklám helye, de ami jó, az jó.)

Oh, szent képgyűjtemények bibliája! Persze, ott a Tumblr meg a Weheartit is, amik szintén nagyon jó oldalak, de én valamiért Pinterest-mániás vagyok. Ez van.

(Ennek egyébként készült egy magyar koppintása is, a tuzd.be nevű oldal, de annyira nyilvánvaló módon másolták az eredeti képmegosztót, hogy már nem is él a site.)

Szóval: miért olyan jó móka a Pinterest? Nehogy azt higgyétek, hogy majd gyorsan átpörgetitek az oldalt és kész! Ugyanilyen naiv voltam én is, amíg nem szembesültem azzal, hogy minden este órákat ülök előtte, és csak jönnek a képek és jönnek… mikor fogynak már el ezek?! Hát soha. És ez baj? Dehogy!

A Pinterestben az a jó, hogy ha éppen semmi érdekes nincs a Facebookon (szerencsére gyakran előfodul) vagy az Instagramon, és az e-maileket is rég átfutottuk, nagyon jó időtöltés tud lenni.

Hogy miért? Mert rendkívül sok ötletet ad. Inspirációszerzésben a legjobb, és ha tetszik egy kép, és szeretnénk megtartani, nem kell lementeni gépre vagy tabletre, mert saját profilon belül elmenthetjük, és még rendszerezhetjük is a kitűzött képeket. A Pinterest pedig okos, és ha követjük mások profilját vagy tábláit (ezek azok a csoportok, amikbe rendszerezzük a képeket), az oldal azokat a tartalmakat fogja nekünk mutatni, amik az érdeklődési körünkbe tartoznak. Így például, ha valaki rákeres a „cute animals” kifejezésre, és netalán még táblára is tűz néhány fotót, ne csodálkozzon, hogy a következő belépés alkalmával cipősdobozokban gubbasztó kismacskákkal lesz tele a Pinterest-fala.

Napindítónak nagyon jó, én sokszor ezzel kezdem a reggeli „megnézemmitörténtamígaludtam” perceket. Így például ötletet adhat, mit vegyek fel aznap, milyen ételt egyek vagy főzzek, mit rajzoljak, vagy egyszerűen csak színesebbé teszi a reggelt. És mosolyogva kezdem a napomat, hála egy hatalmas szemekkel gubbasztó szőrgombolyagnak egy szétmarcangolt cipősdobozban…

U.i.: Ha érdekel Titeket, nekem is van Pinterest oldalam, amit az oldalsáv tetején található ikonnal érhettek el, vagy egyszerűen kattintsatok ide.

Jó hétvégét Mindenkinek!

Inspiráció a hétre #4

Vagyis ami tervben és hangulatban van.

Outfit

Forrás

Elvileg(!) a héten bazira jó időnk lesz, így először az életben rászánom magam, és kifekszem napozni, hogy legyen némi színem. Bár szeretem a fehér bőrömet, kicsit megelégeltem, hogy bárkivel találkozom, sikítófrászt kap a hullaszínű lábaimtól. Úgyhogy beszereztem egy naptejet, ami véd is, meg barnít is. Mint a mesében.

Style

Forrás

Mivel mostanában többnyire itthon leszek, azt hiszem megengedhetek magamnak némi indokolatlan Harisnyás Pippi style-t.

Csak úgy

Forrás

A szüleimtől kaptam ajándékba egy ametiszt nyakláncot, ami szerencsét hoz és megnyugtat. Imádom az ásványokat, és mivel a kedvenc színem (a fekete mellett) a kék, biztosan beszerzek egy opálból készült darabot is.

Body

Forrás

Hát nem megint híztam?! Igaz, a fűzőmbe már nagyjából beleférek, de most formálódni is szeretnék, úgyhogy egy hete már megy a gerinckímélő edzés :) Fogyni már fogytam, és egyre jobban mennek a gyakorlatok is!

Kiruccanás

Forrás

Mindig akkor jut eszembe, hogy mennyire gyönyörű helyen élek, amikor bejön a jó idő. Ráadásul végre elkészült az új bicikli út a zöld övezetben, úgyhogy nincs mese, a héten két kerékre pattanok!

Terülj, terülj...

Forrás

Egy csöppet (bah) levesimádó vagyok, és még a legnagyobb kánikulában is képes vagyok forrón enni a gyöngyöző csodát. Ilyenkor a könnyebb változatokat kedvelem, úgyhogy maradok a zöldségleveseknél.

Agy-jóga

(vagyis a rajzolás, ami kikapcsol és megnyugtat)

Forrás

Elkezdtem rajzolni egy karaktert az egyik kedvenc mangámból, azt fogom majd befejezni.

Dogs: Bullets and Carnage - Naoto

Esti mese

Forrás

5 éve nem olvastam. Mivel Harry Potter világa egyébként is kedves a szívemnek - hisz' ezen nőttem fel - hihetetlen élmény volt újra a kezembe venni az első kötetet. A múlt héten szépen komótosan elolvastam az első kettőt, és most jön a kedvencem, a harmadik. :)

Jó ebédhez szól a...

Fehérvári Gábor Alfréd: Mary Joe

Valami eszméletlenül jó ez a dal! Bár a művésznevet nem értem, de mindegy, nem is az a lényeg, hanem az, hogy milyen jó erre ébredni. :)

Szép hetet Mindenkinek!

Én is közétek tartozom

Meddig tudjuk kordában tartani a saját életünket? Vajon mennyi akaraterő szükséges hozzá, hogy ne hulljon darabjaira? Hol húzódik a határ, amikor meg kell állnunk az úton, mert úgy érezzük, nem bírjuk tovább?

Én nem tudhatom. Számomra ez a pillanat még nem jött el.

Hiszem, hogy erős az ember tudata. Erős ahhoz, hogy kibírja, bármit is hozzon a sors. Hiszem, hogy erős az ember teste. Erős ahhoz, hogy kibírja, ha valami nem úgy működik „odabenn”, ahogyan kellene.

Hiszem, hogy erős az ember szíve. És tudom, hogy ehhez mások szíve is kell. Ölelő karok, nyugtató pillantások, kedvderítő mosolyok, és mindig akkor, amikor szükség van rájuk. Az a sok támogatás és bíztatás, amiket mindig akkor kapsz, amikor padlóra kerültél. Nem kell kérned, senkinek nem kell könyörögnöd, mert valaki mindig ott áll mögötted vagy melletted. Még ha nem is közvetlenül, de tudod, hogy van, aki gondol rád, és szurkol, hogy minden rendben legyen veled.

Köszönöm a sok támogatást. Köszönöm a családomnak, a barátaimnak, ismerőseimnek.

Köszönöm az ismeretleneknek, azoknak, akikkel még soha nem találkoztam, de olvasnak, vagy csak elmennek mellettem az utcán. Köszönöm a kedves szavakat, az öleléseket, az elismerő pillantásokat.

Köszönöm, hogy ide tartozom. Mert én is egy vagyok közületek. Befűzve. Útban az egyenes felé.

A képeket a csodásan tehetséges Cservölgyi Zsófi készítette.

Kedves Mosolyvadász!

Vannak emberek, akik megihletnek. Vannak, akik megnyugtatnak, hogy minden rendben lesz, és vannak, akik inspirálnak. Hogy egy mondattól, egy mindent elmondó nézéstől úgy érzed, minden olyan egyszerű, és tisztábban látod az utad. Nekem is van ilyen társam. Lelki társam. Nem, nem szerelem, egy barátság. Egy egyszerű barátság, amely mégis többet jelent számomra.

Emlékszem, amikor először odaléptem hozzád. Akár hiszed, akár nem, először úgy tűnt számomra, a hátad közepére se kívánsz. Aranyos voltál, kedves, de nem voltál olyan közvetlen, ami persze érthető, ha egy hiperaktív, folyton az aurádba mászó vöröses-szőke ugrál körülötted. Aztán lassan megismerkedtük, megnyíltunk egymásnak, és végül örök barátságot kötöttünk.

Az évek során nem találkoztunk annyit, amennyit szerettem volna, de gyakran gondoltam rád, és igazán jólesett, ha néha beszéltünk Skypeon, ha hallottam a hangodat, hogy minden rendben van Veled. Tudtam, hogy merre vagy, hogy éppen milyen megpróbáltatások előtt állsz. Még ha nem is mondtad, akkor is.

De most elutazol. Messzire.

Tudom, hogy sikerülni fog. Hogy helyt állsz, és leküzdöd a megpróbáltatásokat. Élményeket és kedves emlékeket gyűjtesz majd, kiteljesedsz, új barátokra lelsz, és talán még többre is, mint gondolnád. Minden nap látod majd a tengert (amiért rendkívül irigy vagyok, de majd utolérlek én is :P). A levegő is annyira más lesz. Új szokásokkal, emberekkel, helyekkel, helyzetekkel ismerkedsz meg, de tudom, hogy minden egyes pillanatát élvezni fogod, és feltöltődve jössz majd haza fél év múlva. De lehet, hogy egy év múlva.

Forrás

Nem tudom. De azt igen, ha hazaérsz, én itt foglak várni. És indulásra készen állok majd arra az útra, amit együtt elterveztünk. Nehéz lesz, fárasztó, testileg és lelkileg megterhelő. De tudom, hogy a végén mindketten, ha ott állunk a célban, tudni fogjuk, hogyan tovább. Ez lesz a mi zarándokutunk. Én készülök rá. És már nagyon várom.

Végigcsináljuk. Nem másokért. Hanem saját magunkért. Egyikünk sem várja el senkitől, hogy majd kihúz minket a gödörből, hogy majd megment a szőke herceg. Mert hiszem, hogy a hőseink mi magunk vagyunk.

Tudom, hogy minden akadályt leküzdesz majd, és a személyiségeddel, a mosolyoddal, a kedvességeddel és a törődésmániáddal jobbá teszed majd a világot. És tudom, hogy ez az út, amely messzire visz, egy újabb lépés a felé az álmod felé, ami minden nap ott lebeg a szemed előtt. És amiben nemcsak te, de én is hiszek. Jó szerencsét! És mindent bele! :)

Szeretettel ölel,