Mármint nem úgy, na.
Egy születésnap is olyan nap, mint az év bármely szakában.
Csak kicsit többet kommunikálsz az ismerősökkel, több a virág, az édesség, na
meg a buksi-simi. Ilyenkor úgy érezzük, nincs ebben semmi különleges, nem kell
minket, születésnaposokat ünnepelni. Vagyis, persze, tök jó, hogy
felköszöntenek, de minek? Mert megszülettünk? Ezért legyünk hálásak?
Nem. Nem azért kell hálásnak lennünk, mert megszülettünk,
hanem azért, mert ennyi ember van mellettünk.
Egy születésnapon az átlag elvárja, hogy felköszöntsék, hogy
ajándékokat kapjon meg jókívánságokat. Pedig ez nem erről szól. A születésnap arra való, hogy emlékeztessen minket arra,
mennyi mindenért kell köszönetet mondanunk. Nem magunkat kell ünnepelni, hanem azokat,
akik szeretnek minket.
Tegnap kitakarítottam, főztem, sütöttem, elintéztem ezt-azt,
mert úgy éreztem, ezen a napon ez az én feladatom. Nem csak azért, hogy, mint
régi magyar szokás szerint megháláljam a vendégeknek a köszöntéseket, a
jókívánságokat, hanem hogy Őket ünnepeljem.
Sokan ilyenkor számot vetnek, mit értek el, szörnyülködnek,
hogy már ennyi év eltelt! Én tíz éve azt terveztem, hogy ennyi idősen már
legalább egy könyvem megjelenik, két kis lurkó szaladgál körülöttem, és boldog
leszek. Ezekből csak az utóbbi teljesült. Hogy számítanak-e az évek? Nem, cseppet sem. Lehet, hogy ez a reál tantárgyak iránti ellenszenvemből fakad,
fene se tudja, de nálam nem számítanak a számok. 24 lettem. Na és? Nem az a
lényeg, hogy mennyi idős vagy, hanem hogy milyen az értékrended, vannak-e
terveid, álmaid, és hogy azokat igazán el akarod-e érni. Egy születésnap pedig
arra való, hogy megköszönjük mindazt, amink van. Legyen az sok vagy kevés, nem
számít, ha van valamid, amibe kapaszkodhatsz.
Jöhet most a duma, hogy legyünk minden nap hálásak.
Szerintem nem kell. De az év legalább egy napján, a születésünk fordulóján
tegyük meg ezt a szívességet magunkért és másokért. Talán ilyenkor mi is rájövünk,
hogy lehet, vannak olyan emberek, akikkel ezer éve nem beszéltünk, mégis gondolnak
ránk. Még ha a Facebook emlékezteti is őket a születésnapunkra. „A szándék a
fontos.”
Nekem ennyi is elég.
Isten éltesse a családomat, a barátaimat, az ismerőseimet, a
pletykás szomszédjaimat, de még a morcos buszsofőrt is! Amúgy is. A múltkor
elnézte, hogy 30 forintnyi apróm hibádzott, mondta, egye kavics, azon ne
múljon. 5 perc múlva találtam a zsebemben még 120 forintot. Megadtam a
harmincat, még bőven is, bocsánatot kértem. Nem várta volna el. Rendes volt.
Neki is jár a buksi-simi. Pedig nem volt születésnapja.
Szeretettel ölel,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése