Meg akarsz élni a blogolásból? Akkor dolgozz meg érte!

Sok helyen látni mostanában azokat a reklámokat, amelyek blogger képzéseket ajánlanak azoknak, akik ebből szeretnének fennmaradni a továbbiakban. És még több az ezzel kapcsolatos kritika, ami valljuk be, szintén egyfajta reklám. „A negatív reklám is reklám”, ugye. Ezt nem is kell magyarázni, hisz’ ebből élnek manapság a bulvárlapok is.

Úgy indult, hogy magam is kritikát fogalmazok meg, mert engem szintúgy meglepett a dolog. Bár, ha úgy vesszük, egészen várható volt ez a fejlemény, hiszen a blogolás néhány éve bazira nagy divat lett. Aztán valaki elejtette az éterben, hogy ebből meg is lehet élni. Hogy csupán az írás, meg a videózás, meg az Instagram-falon való folyamatos jelenlét elég lesz arra, hogy nyugdíjas korunkban hátradőlve, kényelmesen írogassuk a memoárjainkat.

Hát nem.

Néhány hónapja végeztem az egyetemen, és a szakdolgozatom témája is éppen ez volt. Úgy tűnik, a Mindenható is úgy akarta, hogy nekem erről most írnom kell, úgyhogy vágjunk mindjárt bele!

Ez a blogolásban a legjobb. Otthon, kényelmesen, világhálót megrengető bejegyzéseket gyártani.

Régóta foglalkoztatnak a blogok, és tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy 2008 óta napi szinten látogatok ilyen jellegű oldalakat, mind külföldi, mind hazai formátumban. Én is írtam pár blogot, többnyire mind személyes jellegű volt, mint ez. Aztán, mikor el kellett döntenem, hogy milyen témát választok a szakdolgozathoz, valahogy egyértelmű volt számomra ez a téma, ha már minden nap ezzel foglalkozom. Ezen belül is az volt a fő kérdésem, hogy meg lehet-e élni ebből manapság, avagy sem.

Kezdésképp részt vettem az első magyar Digital Divas bloggerkonferencián, ahol, bárki odafordult hozzám, hogy „Te is blogolsz?”, egyértelműen megráztam a fejem, hogy nem, én csak a szakdogámhoz gyűjtök infót. Meg hát nyilván érdekel is a téma, szóval úgy voltam vele, miért ne? Tehát meghallgattam az előadásokat és a kerekasztal beszélgetéseket, ahol sok mindent tapasztaltam (ha szeretnétek, erről is lesz majd blogposzt), de ezzel nem ért véget az anyaggyűjtés. Statisztikákat nyálaztam át, ami nem volt egyszerű, tekintve, hogy a blogolás, mint szakmai tevékenység, és az ezekkel kapcsolatos kutatások még igazán gyerekcipőben járnak. Ajánlanám mindenkinek Bőgel György: Blogvilág című könyvét, ami szintén nem friss, de kiváló alap. Mindemellett újságcikkeket, marketing könyveket, rengeteg külföldi statisztikát (és egy magyart) használtam fel, és természetesen a blogok voltak nálam a fő szempontok. Mindemellett interjúkat is készítettem magyar bloggerekkel és vloggerekkkel, akik már keresnek, vagy szeretnének ezzel pénzt keresni. Az ezek alapján kapott eredmények tényében írom le tehát azt, hogy:

Ebből, biza’ lányom, nem fogsz olyan egyszerűen megélni!

Most némileg ellentmondtam saját optimista, pozitív, és „semmi sem lehetetlen” életszemléletemnek, de ez a rideg valóság. Az igazság az, hogy itt nálunk még nem beszélhetünk főállású bloggerről. Külföldön igen, de azért ott sem egészen. Megmagyarázom.

A Digital Divason találkoztam egy magyar fashion bloggerrel, aki rengeteg külföldi eseményen vesz részt, mint blogger, de még ő se mondta azt magáról, hogy ez a szakmája. Kerek-perec megkérdeztem Tőle, hogy ebből akkor most meg lehet élni? Ezt a választ kaptam:

„Aki azt mondja, hogy a blogolásból ma meg lehet élni Magyarországon, az vagy hazudik, vagy nyert a lottón.”

A blogolás nem kifejezetten fő szakma. Nyilván, van, aki ezért kap pénzt. De tulajdonképpen miért is? Meghívnak, mondjuk egy blogger reggelire. Ezért kapsz finom miniszendvicseket meg ajándékokat, de pénzt nem. Ha szerencsés vagy, meghívnak neves eseményekre, termékbemutatókra. Szintén kapsz ajándékot, meg az élmény se utolsó, de pénzt, azt bizony megint nem.

Vloggerek készítettek interjút Obamával a Fehér Házban

Aztán jön felkérés egy cégtől, hogy veled reklámoznák a termékeiket. Vagy egy női magazin megkér, hogy írj nekik rendszeresen cikkeket. Ezért már kapsz pénzt, de nem annyit, hogy ebből teljes mértékben meg tudj élni. No meg itt a másik: hogy adsz erről számlát? Mert feketén ugye senki nem szeretne hosszútávon ezzel foglalkozni, és a lebukás nyilván se a bloggernek, se a magazinnak nem jó. Tehát ebből is adózni kell, papírral kell rendelkezned, hogy te, mint külsős író ennél a cégnél dolgozol. Ez megint egy másik téma lehetne, amiről tudnék írni, mert ilyenbe én is beleestem nem is olyan rég: Felkérnek, legyek külsős újságíró egy jól menő online magazinnál. Pipa. Tetszik nekik, amit írok. Pipa. Egész jó a fizu. Pipa. Ugye számlaképes vagyok? Hoppá…

Na igen, és itt kezdődnek a problémák.

Tehát, aki ma már valamilyen szinten kap pénzt a blogolásért, az sem mondhatja el magáról, hogy ez lenne a fő foglalkozása. Vagy saját vállalkozást indít, amihez az oldala segítette hozzá, vagy a nagy olvasottság és a kapcsolatai miatt megtalálják különböző cégek, amelyek munkát ajánlanak neki. Itt van mindjárt Mautner Zsófia, aki gasztroblogja miatt ma is rengeteg felkérést kap. Ma már saját televíziós főzőműsora van, könyveket ír, rendszeres megjelenései vannak gasztromagazinokban és újságokban, rengeteg helyre hívják (külföldre is), és ő lett az egyik nagy diszkontáruház-lánc arca is. Őt a blogja és a kitartása segítette a sikerhez, és ezek mellet nem felejti el ma is frissíteni az oldalát.

Ettől függetlenül, itt Magyarországon egyelőre csak részmunkáról beszélhetünk.

Még egy, amivel ezt alátámaszthatom. Interjúalanyaim mindegyikétől megkérdeztem egy fontos dolgot, mégpedig azt, hogy mi a foglalkozásuk. És hogy ez miért olyan fontos? Mert, mint kiderült, mindannyian olyan szakmában dolgoznak, ahol tudják, hogyan kell egy terméket eladni. És jelen esetben a termék maga a blog. Újságírók, marketingesek, PR-osok, médiatanácsadók, médiatervezők, kiadók munkatársai. Mindenellett vannak kapcsolataik, vállalkoznak, és nem mellesleg, piszok jól írnak.

 Amikor a sok munka meghozza gyümölcsét, és ezt hasznos dolgokra fordítjuk.

Nyilván, aki nem tanult ezen szakmákban sincs elveszve, sok olyan blogger van, akik teljesen máshonnan jöttek, és fantasztikus az oldaluk és rengetegen olvassák őket. De általánosságban elmondható, hogy jelenleg azon sikeres bloggerek vannak többségben, akik a média- és marketingszakmákban dolgoznak vagy dolgoztak.

Természetesen ők se egy nap alatt építették fel a maguk Rómáját, hanem sok-sok munkával. És azzal, hogy szeretik ezt csinálni.
 

Ez persze nem azt jelenti, hogy ennek így kell maradnia, én személy szerint imádom azokat, akik kilógnak a sorból, és tudnak valami újat mutatni a blogszíntéren. :)

Magáról a blogger képzésről nem is írnék, megtették helyettem mások, akikkel teljes mértékben egyet értek.

Végszóként pedig csak annyit: ezzel nem elrettenteni akartam a lelkes bloggereket, akik szeretnének a jövőben komolyabban is ezzel foglalkozni. Csak szeretném tudatosítani mindenkiben, hogy rengeteg minden kell ahhoz, hogy ebből ténylegesen meg lehessen élni. A bloggerkedés szenvedély, amit szívvel-lélekkel kell csinálni, és nem szabad elkeseredni, ha nem jön össze egyből a kívánt látogatottsági szám. Nem kell megijedni más bloggerek sikereitől sem, és nem kell véres versengésbe kezdeni, hogy több olvasónk legyen másokénál. Én csak azt mondom, hogy ha valaki szeretne ezzel pénzt keresni, azért igenis meg kell dolgozni, és nem elég csak ülni és írni, bármennyire is életformának és úgy egyébként, a mindenünknek tartjuk az írást. Ezt pedig egy kurzussal nem lehet egyből megtanulni.

És még egy idézet, a Digital Divasról, a kedvenc magyar életmód bloggeremtől, kis útravalónak:

„Ha önmagad adod, sosem lesz konkurenciád!”

Szeretettel ölel,