2015. szeptember 4., péntek

Random ajánló #4

Minden pénteken valami random.
Hogy a hétvége ne maradjon el ajánló nélkül!
Legyen az film, étel, program, vagy csak valami szimpla dolog.


(Ez itt nem a reklám helye, de ami jó, az jó.)

Néha úgy érzem, elegem van. Testileg-lelkileg mélyponton vagyok, az élet pedig igencsak bekaphatja. Vannak ilyen pillanataim, de bármennyire is rossz a helyzet, igyekszem mindig erőt meríteni bármiből, amit csak elérek magam körül. Egy tábla csoki, egy inspiráló film, vagy egy léleksimogató könyv. A legtöbbször viszont az segít, ha írok és írok, amíg minden egyenesbe nem jön. De sokszor ez nem lehetséges, ha például utazom, vagy nem vagyok gépközelben. És ilyenkor mindig belenyúlok a táskámba, előveszem a fülhallgatómat, és max hangerőn zenét hallgatok.
Most ugyan nincs ilyen időszak, de volt egy pár az életemben. Ez az első szeptemberem, amikor nem megyek se iskolába, se egyetemre, mert már nem kell. Mégis, elfogott a nosztalgia, hogy milyen volt anno megindulni. Középiskolában szinte egész nap zenét hallgattam és írtam vagy rajzoltam. Mindig ezekkel vészeltem túl az időszakokat. A gyűlöletes matekórák közben Green Day feliratokat rajzolni, ha egyedül voltam bömböltetni a Lordit, Avril Lavigne dalok ritmusára lépkedni az iskola felé vagy éppen haza, és írni, miközben a háttérben Linkin Park vagy Paramore szól. Hát igen, szinte csak rockot hallgattam, több alműfajban, de volt, hogy komolyzenét, musicalt (a Rómeó és Júlia volt a nagy kedvenc), vagy éppen Beyonce, Eminem, esetleg Kelly Clarkson és P!nk ment a YouTubeon.

Most épp Green Day megy, és nyugodt vagyok. Írok, zenét hallgatok, nosztalgiázok, és eszembe jut, mennyi minden történt azóta, hogy az első tornacipőmre ráfirkáltam a "Lordi" feliratot. Mosolygok és közben nyugtatom az évekkel ezelőtti énemet, hogy no para!, minden rendben lesz. Idővel minden rendbe jön. Nincs másra szükséged, csak írásra, zenére, családra, álmokra és hogy mindig mosolyogj.
Remélem mindenki visszagondol a tinédzseréveire, hogy akkoriban milyen álmai voltak, hogy a jövőt homály fedte, és nem tudták merre induljanak. A pályaválasztás körüli stressz, a családi és egészségügyi problémák, szerelmi csalódások, és persze ott voltak a  szép pillanatok is. Mindegyikhez tartozik egy dal. És mindegyikhez tartozik egy érzés is.
Jó most újra meghallgatni a régi akkordokat, felidézni a régi emlékeket. Rájönni arra, hogy még messze a vége. És ez így van jól.

Szép hétvégét Mindenkinek!

Szeretettel ölel,

2 megjegyzés:

  1. Jaj, én is ezeket hallgattam, már ami a rock vonalat illeti és ugyanígy a cipőmre írtam a kedvenc bandáim nevét meg egyszer festettem magamnak egy My Chemical Romance felsőt is. :D . Nyár elején amúgy ugyanígy rám tört a nosztalgia. Fülhallgató be és megkerestem a régi nagy kedvenceimet. Néha úgy ledöbbentem,hogy tényleg, én ezt is hallgattam. Hatalmas élmény volt. Főleg a The Rasmus esetében, ugyanis volt egy elég sokáig tartó rajongói korszakom, ahol nagyjából 2 évig nem is létezett számomra más zene, csak ők. Rengeteget segítettek akkoriban, elég nehéz időszak volt az életemben. Olyan hihetetlen élmény volt most újra meghallgatni a lassan már 10 éve nem hallott dalaikat. Eszembe jutott a kis füzetem, ahova minden cikket gyűjtöttem róluk és a magyarországi koncertjük, ami után még órákig ott maradtam autogramért. Bevallom, rendesen megkönnyeztem a dalok közben, egyszerűen olyan boldogsággal töltöttek el.
    Na kicsit elkalandoztam azt hiszem ezzel a nosztalgia témával. ^__^" De igen, nagyon jó bejegyzés lett!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! ^_^ Igen, érdekes, hogy mennyire elfelejtjük ezeket, pedig nem is olyan voltak olyan rég... mondjuk ez is relatív. De rájönni, hogy ÚRIST'N egy évig mekkora Tokio Hotel rajongó voltam?! :D Még egy pólót is kaptam ajándékba, amin rajta van a banda :D A mai napig megvan, egyébként a kedvenc pizsamám, mert nagyon jó anyagból van, és fekete :3 (egyébként vannak új számaik, hát durva, mennyire megváltoztak o.O ) Meg hát mi is megváltoztunk :) És ebben nincs semmi rossz, de azért jó néha vissza-visszapillantani :)

    VálaszTörlés