Kockázatok

Mindenki tévedhet, s ahogy a jó mondás tartja, ez bizony emberi dolog. Nehéz helyzetekben mérlegelnünk kell, és van, hogy igen kevés idő jut a döntésre. Aztán, mikor bólintunk, és hagyjuk a dolgokat megtörténni, csak ülünk egy helyben, és reméljük a legjobbakat. A végén pedig kiderül, hogy nem így kellett volna cselekedni. Tévedéseinket mindig belátjuk - előbb vagy utóbb biztosan. De mi van akkor, ha már eleve tudjuk, hogy rosszul fogunk dönteni?

Azt meg hogy lehet?

Egyszerűbben, mint gondoljuk. Mert remélünk. Reméljük, hogy helyesen cselekszünk. Tudjuk, hogy kockázatos, tudjuk, hogy könnyen rosszul alakulhatnak a dolgok, mégis kockáztatunk. Még ha szenvedéssel jár is a dolog. És ez bizony tiszta mazochizmus. Amikor tudjuk, hogy meg fogunk sérülni, de nem törődünk vele. És nem könnyű kimászni a lelki-gödörből. Beindul az önmarcangolás, a sírós hiszti, a szarokavilágra. Jön a mély csönd, és végül a végső beletörődés. Magunkban meggyónjuk hibánkat, keresztet vetünk, és megyünk tovább. Mintha mi sem történt volna.

És aztán ismét beleesünk ugyanabba a hibába. Nem, ez nem egy film, hogy aztán egy meglepő fordulattal mégis happy end lesz. Ez a valóság, ahol igenis megtörténhet, hogy nem tanulunk a ballövéseinkből, és ismét megtesszük ugyanazt. Újra és újra. És minden ilyen elhatározásnál meghalunk egy kicsit legbelül. Fáj, de mégis, reméljük a legjobbakat, hogy most jól döntünk, hogy majd most sikerülni fog, és minden egyenesbe jön. Van, akinek sikerül. Van, aki harmincadjára is nekifut, és a végén ő jön ki győztesen. Örül, hogy nem kell a rosszul sikerült választása miatt újra hetekig nyalogatnia a sebeit.

Forrás

Bátornak kell lenni. Még ha rosszul döntünk is. És lehet, hogy nem fog sikerülni rögtön. Igen, lehet. De hiszem, hogy idővel minden döntésünknek – még a rosszaknak is – lesz happy endje.

Merni vagy nem merni? Ez itt a kérdés.