Amikor rájössz, hogy megint eltelt egy év. Na de kit érdekel?!

Mármint nem úgy, na.

Egy születésnap is olyan nap, mint az év bármely szakában. Csak kicsit többet kommunikálsz az ismerősökkel, több a virág, az édesség, na meg a buksi-simi. Ilyenkor úgy érezzük, nincs ebben semmi különleges, nem kell minket, születésnaposokat ünnepelni. Vagyis, persze, tök jó, hogy felköszöntenek, de minek? Mert megszülettünk? Ezért legyünk hálásak?

Nem. Nem azért kell hálásnak lennünk, mert megszülettünk, hanem azért, mert ennyi ember van mellettünk.

Egy születésnapon az átlag elvárja, hogy felköszöntsék, hogy ajándékokat kapjon meg jókívánságokat. Pedig ez nem erről szól. A születésnap arra való, hogy emlékeztessen minket arra, mennyi mindenért kell köszönetet mondanunk. Nem magunkat kell ünnepelni, hanem azokat, akik szeretnek minket.

Tegnap kitakarítottam, főztem, sütöttem, elintéztem ezt-azt, mert úgy éreztem, ezen a napon ez az én feladatom. Nem csak azért, hogy, mint régi magyar szokás szerint megháláljam a vendégeknek a köszöntéseket, a jókívánságokat, hanem hogy Őket ünnepeljem.

Sokan ilyenkor számot vetnek, mit értek el, szörnyülködnek, hogy már ennyi év eltelt! Én tíz éve azt terveztem, hogy ennyi idősen már legalább egy könyvem megjelenik, két kis lurkó szaladgál körülöttem, és boldog leszek. Ezekből csak az utóbbi teljesült. Hogy számítanak-e az évek? Nem, cseppet sem. Lehet, hogy ez a reál tantárgyak iránti ellenszenvemből fakad, fene se tudja, de nálam nem számítanak a számok. 24 lettem. Na és? Nem az a lényeg, hogy mennyi idős vagy, hanem hogy milyen az értékrended, vannak-e terveid, álmaid, és hogy azokat igazán el akarod-e érni. Egy születésnap pedig arra való, hogy megköszönjük mindazt, amink van. Legyen az sok vagy kevés, nem számít, ha van valamid, amibe kapaszkodhatsz.

Jöhet most a duma, hogy legyünk minden nap hálásak. Szerintem nem kell. De az év legalább egy napján, a születésünk fordulóján tegyük meg ezt a szívességet magunkért és másokért. Talán ilyenkor mi is rájövünk, hogy lehet, vannak olyan emberek, akikkel ezer éve nem beszéltünk, mégis gondolnak ránk. Még ha a Facebook emlékezteti is őket a születésnapunkra. „A szándék a fontos.” 

Nekem ennyi is elég.

Isten éltesse a családomat, a barátaimat, az ismerőseimet, a pletykás szomszédjaimat, de még a morcos buszsofőrt is! Amúgy is. A múltkor elnézte, hogy 30 forintnyi apróm hibádzott, mondta, egye kavics, azon ne múljon. 5 perc múlva találtam a zsebemben még 120 forintot. Megadtam a harmincat, még bőven is, bocsánatot kértem. Nem várta volna el. Rendes volt. Neki is jár a buksi-simi. Pedig nem volt születésnapja.

Szeretettel ölel,

Meg akarsz élni a blogolásból? Akkor dolgozz meg érte!

Sok helyen látni mostanában azokat a reklámokat, amelyek blogger képzéseket ajánlanak azoknak, akik ebből szeretnének fennmaradni a továbbiakban. És még több az ezzel kapcsolatos kritika, ami valljuk be, szintén egyfajta reklám. „A negatív reklám is reklám”, ugye. Ezt nem is kell magyarázni, hisz’ ebből élnek manapság a bulvárlapok is.

Úgy indult, hogy magam is kritikát fogalmazok meg, mert engem szintúgy meglepett a dolog. Bár, ha úgy vesszük, egészen várható volt ez a fejlemény, hiszen a blogolás néhány éve bazira nagy divat lett. Aztán valaki elejtette az éterben, hogy ebből meg is lehet élni. Hogy csupán az írás, meg a videózás, meg az Instagram-falon való folyamatos jelenlét elég lesz arra, hogy nyugdíjas korunkban hátradőlve, kényelmesen írogassuk a memoárjainkat.

Hát nem.

Néhány hónapja végeztem az egyetemen, és a szakdolgozatom témája is éppen ez volt. Úgy tűnik, a Mindenható is úgy akarta, hogy nekem erről most írnom kell, úgyhogy vágjunk mindjárt bele!

Ez a blogolásban a legjobb. Otthon, kényelmesen, világhálót megrengető bejegyzéseket gyártani.

Régóta foglalkoztatnak a blogok, és tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy 2008 óta napi szinten látogatok ilyen jellegű oldalakat, mind külföldi, mind hazai formátumban. Én is írtam pár blogot, többnyire mind személyes jellegű volt, mint ez. Aztán, mikor el kellett döntenem, hogy milyen témát választok a szakdolgozathoz, valahogy egyértelmű volt számomra ez a téma, ha már minden nap ezzel foglalkozom. Ezen belül is az volt a fő kérdésem, hogy meg lehet-e élni ebből manapság, avagy sem.

Kezdésképp részt vettem az első magyar Digital Divas bloggerkonferencián, ahol, bárki odafordult hozzám, hogy „Te is blogolsz?”, egyértelműen megráztam a fejem, hogy nem, én csak a szakdogámhoz gyűjtök infót. Meg hát nyilván érdekel is a téma, szóval úgy voltam vele, miért ne? Tehát meghallgattam az előadásokat és a kerekasztal beszélgetéseket, ahol sok mindent tapasztaltam (ha szeretnétek, erről is lesz majd blogposzt), de ezzel nem ért véget az anyaggyűjtés. Statisztikákat nyálaztam át, ami nem volt egyszerű, tekintve, hogy a blogolás, mint szakmai tevékenység, és az ezekkel kapcsolatos kutatások még igazán gyerekcipőben járnak. Ajánlanám mindenkinek Bőgel György: Blogvilág című könyvét, ami szintén nem friss, de kiváló alap. Mindemellett újságcikkeket, marketing könyveket, rengeteg külföldi statisztikát (és egy magyart) használtam fel, és természetesen a blogok voltak nálam a fő szempontok. Mindemellett interjúkat is készítettem magyar bloggerekkel és vloggerekkkel, akik már keresnek, vagy szeretnének ezzel pénzt keresni. Az ezek alapján kapott eredmények tényében írom le tehát azt, hogy:

Ebből, biza’ lányom, nem fogsz olyan egyszerűen megélni!

Most némileg ellentmondtam saját optimista, pozitív, és „semmi sem lehetetlen” életszemléletemnek, de ez a rideg valóság. Az igazság az, hogy itt nálunk még nem beszélhetünk főállású bloggerről. Külföldön igen, de azért ott sem egészen. Megmagyarázom.

A Digital Divason találkoztam egy magyar fashion bloggerrel, aki rengeteg külföldi eseményen vesz részt, mint blogger, de még ő se mondta azt magáról, hogy ez a szakmája. Kerek-perec megkérdeztem Tőle, hogy ebből akkor most meg lehet élni? Ezt a választ kaptam:

„Aki azt mondja, hogy a blogolásból ma meg lehet élni Magyarországon, az vagy hazudik, vagy nyert a lottón.”

A blogolás nem kifejezetten fő szakma. Nyilván, van, aki ezért kap pénzt. De tulajdonképpen miért is? Meghívnak, mondjuk egy blogger reggelire. Ezért kapsz finom miniszendvicseket meg ajándékokat, de pénzt nem. Ha szerencsés vagy, meghívnak neves eseményekre, termékbemutatókra. Szintén kapsz ajándékot, meg az élmény se utolsó, de pénzt, azt bizony megint nem.

Vloggerek készítettek interjút Obamával a Fehér Házban

Aztán jön felkérés egy cégtől, hogy veled reklámoznák a termékeiket. Vagy egy női magazin megkér, hogy írj nekik rendszeresen cikkeket. Ezért már kapsz pénzt, de nem annyit, hogy ebből teljes mértékben meg tudj élni. No meg itt a másik: hogy adsz erről számlát? Mert feketén ugye senki nem szeretne hosszútávon ezzel foglalkozni, és a lebukás nyilván se a bloggernek, se a magazinnak nem jó. Tehát ebből is adózni kell, papírral kell rendelkezned, hogy te, mint külsős író ennél a cégnél dolgozol. Ez megint egy másik téma lehetne, amiről tudnék írni, mert ilyenbe én is beleestem nem is olyan rég: Felkérnek, legyek külsős újságíró egy jól menő online magazinnál. Pipa. Tetszik nekik, amit írok. Pipa. Egész jó a fizu. Pipa. Ugye számlaképes vagyok? Hoppá…

Na igen, és itt kezdődnek a problémák.

Tehát, aki ma már valamilyen szinten kap pénzt a blogolásért, az sem mondhatja el magáról, hogy ez lenne a fő foglalkozása. Vagy saját vállalkozást indít, amihez az oldala segítette hozzá, vagy a nagy olvasottság és a kapcsolatai miatt megtalálják különböző cégek, amelyek munkát ajánlanak neki. Itt van mindjárt Mautner Zsófia, aki gasztroblogja miatt ma is rengeteg felkérést kap. Ma már saját televíziós főzőműsora van, könyveket ír, rendszeres megjelenései vannak gasztromagazinokban és újságokban, rengeteg helyre hívják (külföldre is), és ő lett az egyik nagy diszkontáruház-lánc arca is. Őt a blogja és a kitartása segítette a sikerhez, és ezek mellet nem felejti el ma is frissíteni az oldalát.

Ettől függetlenül, itt Magyarországon egyelőre csak részmunkáról beszélhetünk.

Még egy, amivel ezt alátámaszthatom. Interjúalanyaim mindegyikétől megkérdeztem egy fontos dolgot, mégpedig azt, hogy mi a foglalkozásuk. És hogy ez miért olyan fontos? Mert, mint kiderült, mindannyian olyan szakmában dolgoznak, ahol tudják, hogyan kell egy terméket eladni. És jelen esetben a termék maga a blog. Újságírók, marketingesek, PR-osok, médiatanácsadók, médiatervezők, kiadók munkatársai. Mindenellett vannak kapcsolataik, vállalkoznak, és nem mellesleg, piszok jól írnak.

 Amikor a sok munka meghozza gyümölcsét, és ezt hasznos dolgokra fordítjuk.

Nyilván, aki nem tanult ezen szakmákban sincs elveszve, sok olyan blogger van, akik teljesen máshonnan jöttek, és fantasztikus az oldaluk és rengetegen olvassák őket. De általánosságban elmondható, hogy jelenleg azon sikeres bloggerek vannak többségben, akik a média- és marketingszakmákban dolgoznak vagy dolgoztak.

Természetesen ők se egy nap alatt építették fel a maguk Rómáját, hanem sok-sok munkával. És azzal, hogy szeretik ezt csinálni.
 

Ez persze nem azt jelenti, hogy ennek így kell maradnia, én személy szerint imádom azokat, akik kilógnak a sorból, és tudnak valami újat mutatni a blogszíntéren. :)

Magáról a blogger képzésről nem is írnék, megtették helyettem mások, akikkel teljes mértékben egyet értek.

Végszóként pedig csak annyit: ezzel nem elrettenteni akartam a lelkes bloggereket, akik szeretnének a jövőben komolyabban is ezzel foglalkozni. Csak szeretném tudatosítani mindenkiben, hogy rengeteg minden kell ahhoz, hogy ebből ténylegesen meg lehessen élni. A bloggerkedés szenvedély, amit szívvel-lélekkel kell csinálni, és nem szabad elkeseredni, ha nem jön össze egyből a kívánt látogatottsági szám. Nem kell megijedni más bloggerek sikereitől sem, és nem kell véres versengésbe kezdeni, hogy több olvasónk legyen másokénál. Én csak azt mondom, hogy ha valaki szeretne ezzel pénzt keresni, azért igenis meg kell dolgozni, és nem elég csak ülni és írni, bármennyire is életformának és úgy egyébként, a mindenünknek tartjuk az írást. Ezt pedig egy kurzussal nem lehet egyből megtanulni.

És még egy idézet, a Digital Divasról, a kedvenc magyar életmód bloggeremtől, kis útravalónak:

„Ha önmagad adod, sosem lesz konkurenciád!”

Szeretettel ölel,

Lakás és Dekor DIY - Magyarok, akiket érdemes követni

Mindig is imádtam a dekorálást, meg a bútorátalakítós megoldásokat, és úgy egyébként a "before-after" blogposztokat. Ha lakberendezésről van szó, mind a külföldi, mind a hazai blogoszférában találni inspiráló oldalakat. A magyarok között is van néhány gyöngyszem, én Őket követem már évek óta.

Így is már egy ideje gyűlnek a DIY képek és ötletek, hátha egyszer én is eljutok egy saját otthonig. Na, majd egyszer. Addig is: inspirálódásra fel!

Linkek a képekre kattintva elérhetőek!

 Vincze Eszter blogja sokak számára ismerős lehet, hiszen régóta blogol, és rengeteg helyen megosztják a posztjait, színes ötleteit. Én is így bukkantam rá az oldalra, és meg kell mondjam, elsőre beleszerettem! Ráadásul ez volt talán az egyik magyar oldal, ahol a néhány éve divatba jött raklap-átalakítás először megjelent. Számos mást elleshetünk Tőle, és rengeteg saját projekt is megjelenik a blogon.

 

Aki nézi a Spektrum Home csatornát, talán már találkozott Varga Judittal, aki a Térnyerők című műsort vezeti McMenemy Márkkal. Ám a blogját már jóval korábban írni kezdte. Gondoltátok volna, hogy eredetileg villamosmérnök volt? Aztán lakberendező lett, több magazinnál dolgozott, és közben csak írt és írt (na meg átalakított pár bútort)... Egyre jöttek a felkérések, és végül saját lakás-átalakító műsora lett! Bár a rózsaszín nem az én világom, a stílusát akkor is imádom. A saját otthonába festett fal inspirált engem is, hogy a magamét elkészítsem (hamarosan!), de átalakított balkonja az igazi kedvenc!

 

 Szentgyörgyi Kata nálam abszolút az első, ha bútorátalakításról van szó! Az első projekt, amit tőle láttam, a képen látható szögekkel díszített matyó-mintás szekrény, ami rögtön repült is az egyik inspirációs mappámba. (Egyszer nekem is lesz hasonló, bwahaha). A blog Kata új otthonának felújítása kapcsán jött létre, amit azóta is színesít, újít. Ha pedig éppen nem a sajátját, akkor mások lakását teszi szebbé kreativitásával. Mi több, ma már igazi csapattal dolgozik együtt!

 

Bevallom, az Instant Life-ot nem azért látogattam, hogy home decor tippeket szerezzek, hanem hogy a ruha és kiegészítő készítésről szóló bejegyzéseket olvassam. Egyből rájöttem, hogy ez nagy hiba, hiszen nagyon jó ötleteik vannak dekoráció készítés terén is! Az oldalt hárman írják: Melinda, Aletta, Bogi. Melinda lakberendező, Aletta belsőépítész, Bogi pedig sminkes. Ezen kívül viszont még rengeteg mindennel foglalkoznak, és ennél is több dolgot szeretnek. Nem véletlen, hogy olyan széles a blog témaválasztéka.

Utoljára hagytam az abszolút kedvencem... És nem véletlenül az! Edina lakberendező, így nem is lehet kérdéses, hogy a bejegyzések egytől-egyig tele vannak kreativitással és az újdonság varázsával! Edina az újrahasznosítás híve, amit én szintén osztok. Imádom a képösszefoglalóit, amiket egy-egy téma köré épít, és hogy Ő is odáig van a vidéki otthonokért, a kertért, a szabadban való létért. Egyébként rendszeresen jelenik meg a média különböző területein, és ha jól néztem, nemsokára DIY könyve fog megjelenni! Hurrá!

Nektek is van kedvenc magyar DIY blogotok?

Szeretettel ölel,

Liebster Award

Az első díjam bloggerként! :) Igazából nem is tudtam róla, de mivel Nadja oldalát rendszeresen nézem, megakadt a szemem a poszton, és hogy a díjazott bloggerek között szerepelek! Hű, őszintén megörültem! Nagyon köszönöm Nadja, igazi megtiszteltetés! ^_^

A díjhoz persze feladat is jár. 11 tényt kell írnom magamról, 11 feltett kérdésre kell válaszolnom, és 11 bloggert kell szintén megajándékoznom a díjjal. Essünk is neki!

TÉNYEK

1. Öt éve kaptam egy akusztikus gitárt, mert nagyon szeretnék megtanulni rajta játszani. Azóta alig használtam, mindig közbejött valami. Most megint elővettem a szekrényből, néha pötyögök rajta. De előtte meg kellene tanulni kottát is olvasni, vagy mi...

2. Mindig is szerettem volna gyerekkönyvet írni, és ebből olvasni a gyerekeimnek. (Egoizmus lvl99, de kit izgat, arról legalább tudom, hogy nincsenek benne baromságok.)

3. Ruhatervezőnek készültem, meg is tanultam némileg varrni a középiskolában, de rájöttem, hogy az írás az életem.

4. Még sosem láttam a tengert. Remélem hamarosan ez az álmom is valóra válik majd, mert a vizet, mint természeti elemet, magamhoz mindig is közelinek tartottam.

5. Kiskoromban önértékelési problémáim voltak, de két dologra mindig is büszke voltam: a szememre és a hajamra.

6. A spenótot pusztán elvi okokból nem eszem meg. Óvodáskoromban az óvónő megpofozott, mert nem akartam megenni. Lehet, hogy innen ered az a tulajdonságom, hogy nem szeretek se magamra, se másokra semmit sem ráerőltetni?

7. Gyerekkorom óta furcsa mániám, hogy ha mondjuk egy tárgynak megfogom az egyik felét, a másikat is ugyanúgy meg kell érintem a másik kezemmel, ugyanazzal az erővel. Sosem értettem ezt, talán az egyensúlyra való törekvésem miatt van.

8. Eddigi életem alatt összesen 6 szemüveget fogyasztottam el, mert borzasztóan figyelmetlen voltam, és mindig eltörtek, vagy más bajuk lett. Erre most jobban vigyázok, becsszó! :D

9. Szeretem az állatokat, nagy kutya és nyuszi imádó vagyok. A macskákat szintén szeretem, de valamiért kicsit mindig is ellenszenvesek voltak nekem, mert eddigi tapasztalataim szerint csak azért élnek, hogy egyenek és döglődjenek. Na jó, a mostani macskánkat bírom, mert legalább fog egeret.

10. Ha már az állatoknál tartunk, nagy lepkemániás vagyok :) A kedvenceim az azúrlepkék, és számomra a szabadságot és annak szépségét szimbolizálják.

11. Ki nem állhatom viszont a falra tűzött lepkéket és pillangókat. Meg úgy egyébként kitömött állatokkal körülvenni magam. Valaki egyszer értetlenkedve kérdezte tőlem, hogy miért zavar ez, és hogy mekkora butaság már! Mire én visszakérdeztem: Te mit szólnál, ha döglött macskák lógnának a faladon? Na ugye.

VÁLASZOK

1. Mi tett ma boldoggá?

Hogy kiléptem a lakásból. Talán ez az év utolsó meleg, napos időszaka, és nagyon jól esett a friss levegő.

2. Milyen hobbijaid vannak?

Imádok rajzolni, festeni. Számomra a DIY is egyfajta hobbi, úgyhogy ezt is bedobhatjuk a hobbi-kosárba. Imádok főzni-sütni, szeretek új dolgokat kipróbálni, de alapvetően hagyománytisztelő vagyok, úgyhogy egy jó kis halászlénél meg paprikás csirkénél néha nincs is jobb.

3. Melyik korban éltél volna a legszívesebben?

A középkorban, lovagok között. Biztos nem hagytam volna, hogy hozzáadjanak valakihez, akit nem szeretek. Az apácaélet meg túl uncsi, úgyhogy biztos lovag lettem volna! Inkább élek férfinek álcázva, mint hogy boldogtalan legyek életem végéig.

4. Mit szeretsz legjobban magadban?

Az optimizmusomat.

5. Milyennek látod magad öt év múlva?

Leszoktam arról, hogy hosszútávon tervezzek, úgyhogy bármi lehet. Egy-két könyvem azért biztosan kész lesz már! :)

6. Van példaképed? Ha igen, ki?

Nem hiszek a példaképek szentségében. Abban igen, hogy vannak emberek, akik inspirálnak, de szeretek minden esetben egyedi és önmagam maradni. Ha mindenképpen kellene olyan embert mondani, akire felnézek, akkor rögtön hármat: a szüleim és a barátnőm, Mosolyvadász, akinél kitartóbb emberrel még nem találkoztam.

7. Mik a kedvenc könyveid illetve filmjeid?

Fúúú, soroljam? :D Nem szeretek válogatni, mert bármiről is legyen szó, szinte mindent imádok!De ha nagyon kell:

Könyvek közül:

1. Harry Potter összes, mert ezekkel nőttem fel, és ezek inspiráltak az írásra.

2. Krúdy Gyula, mert minden szava gyönyörködtet és megnyugtat, nem véletlenül olvasom az írásait lefekvés előtt.

3. Weöres Sándor versei, amelyek szintén megérintenek és simogatják a lelkemet.

Filmek közül:

1. Gyilkosság az Orient expresszen (1974), mert minden szempontból tökéletes.

2. Gyűrűk Ura összes, mert egyik könyvem ötletét ezek inspirálták.

3. Ó testvér merre visz az utad?, mert egyszerre vicces és drámai, igazi gyöngyszem.

És még sok más, fúúú utálok kiemelni a sokból párat! :D

8. Van valami amire mostanában gyűjtesz?‎

Igen, van, de az titok, pár hónap múlva Ti is megtudjátok! ;)

9. Mi a legnagyobb álmod?

Boldognak lenni, maradni, másokat azzá tenni.

10. Melyik rajzfilmhőssel tudsz a legjobban azonosulni és miért?

Mulan. Végre egy hercegnő, akit nem kell megmenteni, mert hisz magában és tudja, hogy nem szabad mások segítségére várni! Hiszem, hogy a saját hőseink mi magunk vagyunk.

11. Milyen terveid vannak a bloggal?

 Mint fentebb írtam, nem szoktam hosszútávra tervezni, de egyelőre csak élvezem, aztán majd meglátjuk. Nem szabad semmit sem elhamarkodni! :)

KÉRDÉSEK

1. Ha valakivel életet cserélhetnél egy évre, kié lenne az?

2. Honnan inspirálódsz?

3. Melyik emberi tulajdonságot tartod a legfontosabbnak?

4. Melyik az az ország/város/hely, ahová mindenképp el szeretnél jutni?

5. Mivel töltöd legszívesebben az idődet?

6. Melyik az a tárgy, amitől soha, semmilyen körülmények között nem tudnál megválni?

7. Melyik az aktuális kedvenc zeneszámod?

8. Ha lehetne, milyen szupererőt választanál magadnak?

9. Ha újrarendezhetnél egy filmet, melyik lenne az, és miért?

10. Mi az, ami megnyugtat?

11. Mit szeretsz a legjobban a blogolásban?

BLOGGEREK

Ugye, már megint választani kell :D Nos, nem szedtem össze 11-et, de azokat kiemeltem, akiket szeretek olvasni, és szerintem megérdemlik a díjat!

1. Jucus - 5 hozzávaló

2. Enikő - Tündérkeresztanyád - Az a jó édes

3. Eszter - Eszter's Offtopic

4. Anna - Nőgyógyásznapló

5. Tollampapírom