Egy fűzős vallomása – 2. rész

Az első részt ITT találod.

Megérkeztünk Budapestre. Először orvoshoz mentünk, hogy elvégezzék a szükséges vizsgálatokat a konzultáció előtt: röntgen, illetve szabad szemmel megvizsgálta a doktor a hátamat. Később már a gyógytornász fogadott minket az egészség centrumban. N., a gyógytornászom nagyon kedves fiatal hölgy, a húszas éveiben jár, és végtelen türelemmel rendelkezik. Ebben a mai napig biztos vagyok, mert minden apró kérdésünkre nyugodtan válaszolt, és a későbbiekben is előzékenyen magyarázott el mindent. Végül is: nem én vagyok az egyetlen, aki odajár. N. megtekintette a röntgent, ránézett a hátamra, majd rögtön észrevette, hogy a bal vállam legalább egy centivel feljebb áll. Egyébként meglepődött, hogy még mindig ilyen hajlékony a gerincem. De nekem annál jobb, fogalmazott. Akkor még mit sem sejtve, milyen sokat számít ez.

Leültünk, és mindent szépen elmondott. 3D légzés, napi legalább 1 óra torna, scoliosis korrigálása belülről – csak úgy röpködtek az információk, és első hallásra furcsának is tűnt a módszer. Aztán lementünk a tornaterembe. N. azonnal bemutatott legújabb barátomnak, a bordásfalnak. Mert másra nem igen lesz szükségem a tornához. Akaraterőn kívül, persze.

N. elmagyarázta, hogy mivel nekem jobbra ferdül a gerincem, ezért a bal oldalam gyengébb a másiknál, és önkéntelenül a jobb oldalamra helyezem a testsúlyomat. Ezáltal a levegőt is csak a jobb oldalamra veszem, mert a testem úgy érzékeli, hogy oda könnyebb. Kipróbáltam, tényleg igaza volt. Ráadásul ennek hatására a bal oldalam homorúbbá vált, míg a jobb kidomborodott. Ezért – ahogy mondta - arra kell törekednem, hogy gyakorlatok közben a helyes levegővétellel és az izmok feszítésével visszatoljam a gerincemet egyenes helyzetbe. Tartós tornával pedig mindkét oldalam szimmetrikus lesz, és a vállaim is egy vonalba állnak majd vissza. Aztán megmutatta a gyakorlatokat, amiket a bordásfalnál, néha fitneszlabda vagy hosszú botok segítségével kellett végrehajtanom. Nem úgy kell elképzelni, hogy ugráltam, mint a veszett kenguru, nem izzadtam meg, nem kellett súlyzókat emelgetnem.

Mégis piszok nehéz és fárasztó volt.

Sok mindenre kell egyszerre figyelni torna közben. Egyenesen tartanom magam, a helyes oldalon vennem a levegőt, felfelé tolni a fejemet, hogy a csigolyáim elváljanak egymástól, a vállaim ne emelkedjenek meg, és ott van még a kilégzéskor kötelező izomfeszítés, amit a gerincem mellett kell kifejtenem. Ráadásul mindezt 3 órában, kezdésképp (!). Rövid szüneteket persze tartottunk, és ha elfáradtam, két gyakorlat között szusszantam egyet, mert gyakran megszédültem az intenzív levegővételektől. Sőt, egy személyre szabott hátmasszázst is kaptam. N. nem sürgetett, hiszen itt az a fontos, hogy a saját, egyéni tempómban haladjak.

Belinkelek két videót. Az elsőben elég jól elmagyarázzák és bemutatják, hogyan is működik ez (amit én csináltam, hasonló, mint amit a bordásfalnál végzett a lány, annyi különbséggel, hogy nekem teljesen egyenesen kellett tartanom magam).

 

Forrás: YouTube

Illetve a másik, ami az egyik legnehezebb, de leghatékonyabb gyakorlat, amikor a botokra támaszkodom. A fentebb felsorolt dolgokon kívül tehát még arra is nagyon oda kellett figyelnem, hogy a botok függőleges helyzetben maradjanak. (Egyébként ez a gyakorlat a mai napig nehezen megy, és rendkívül fárasztó, mégis a kedvencemmé vált, mert végzése közben szemmel látható, ahogy a gerincem visszatolódik.)

 

Forrás: YouTube

A torna végén nagyon elfáradtam, és farkas éhes voltam. Viszont nagyon jólesett. Elmúlt a hátfájásom, és jókedvvel töltött el, hogy végre jól érzem magam a bőrömben. Gondolatban fejbe is kólintottam magam, hogy miért nem akartam én ide eljönni, hiszen milyen jól érzem most magam!

Aztán közölték, hogy a nagyfokú görbületem miatt gerincfűzőt kell viselnem. Egy pillanat alatt elszállt a jókedvem…

Forrás: Google

Folyt. köv.

Dalma