2015. február 20., péntek

D.I.Y. DAY

A "csináld magad" mindig is a vesszőparipám volt. Végül is, miért vennék meg valamit, ha azt én is el tudom készíteni? Ráadásul még egyedi is lesz. Persze ez nem mindenre vonatkozik, de azért valljuk be, klassz dolog eldicsekedni egy átalakított bútordarabbal, amilyen senki másnak nincs.
Így vagyok a varrással is. Nem vagyok profi, és az egyszerű, gyors megoldásokat jobban preferálom. Van úgy, amikor kénytelen vagyok eldönteni, hogy az adott darab a kukába, vagy átalakításra kerül. És általában ez utóbbi mellett döntök.
Idén tavasszal és nyáron a világ nagy tervezői is kicsit bátrabban nyúltak a festői megoldásokhoz, főleg azokra a darabokra gondolok, amikről mindig a gyerekkor jut eszembe. Amikor csak firkáltam, és csakazértsem színeztem a vonalon belül, és szanaszét kentem a festéket. (Meg ott van még mellékesen az idén 56 éves Barbie baba visszatérése, és számomra érthetetlen őrülete a street fashion közegben... jó, nem szeretem a rózsaszínt, na).
De térjünk vissza az ecsetvonásokhoz. Olyan folt, ami sose fog kijönni a ruhából, nem tud vicces lenni. De szerintem végtelenül mókás dolog beszerezni egy tubus ruhafestéket, és szanaszét locsolni, fröcskölni a ruhán. Furán hangzik, pedig milyen klasszul néz ki. Végül is, nem kell mindig az ecetes ollóhoz nyúlni.










Nemcsak ruhán és kiegészítőn, hanem egyéb használati tárgyakon is működik a dolog. Ja, meg a festővásznon is, csak úgy mellékesen...







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése