2015. február 22., vasárnap

Egy fűzős vallomása - 5. rész

Az előző részeket ITT találod.

Tehát Ő lenne az.


Régóta terveztem, hogy kellene néhány kép rólam a fűzőmben, de mindig csak húztam és húztam... Aztán elszántam magam. Hogy miért? Kicsit terápiás céllal, kicsit hogy büszkélkedjek, és kicsit, hogy megmutassam, fűzővel is lehet teljes életet élni. Talán a blog fő témája is ezért lett ez. Mert a D.I.Y. nem csak fizikai csináld magad, hanem egyfajta életfelfogás is. Az, hogy nem várhatod az élettől, hogy majd irányít, és majd megmondják neked mindig, mit tegyél. Neked kell tudnod, mi a jó, mi a rossz, mire van szükséged, és neked kell elérned amire vágysz. Lehetnek mögötted olyan emberek, akik inspirálnak, akik erővel töltenek fel, akik a válladra teszik a kezüket, és teljes szívükkel terelgetnek az úton. De a lépéseket akkor is neked kell megtenned. Mert csak Te értheted meg a saját lelked.

Úgyhogy most így állok hozzá az életemhez is. Megyek tovább előre, és közben nem felejtek el hátratekinteni, hogy lássam, honnan jutottam el idáig. Hogy mit tettem azért, hogy most itt legyek. Mert nem kaphatod meg az életben mindig azt, amit akarsz. "De lehetsz önmagad; olyan ember, aki bátor, aki felülkerekedik a félelmein, és végül büszkén tekinthetsz vissza..."

És aztán újult erővel nézel szembe az előtted állóval.



A képeket a csodás Cservölgyi Zsófi készítette.




















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése