Általános iskolában németes voltam, és néptáncra jártam. Hogy mi a kettőnek a köze egymáshoz? Igazából semmi. Viszont a Halloweenhez való jó viszonyomhoz sokban hozzásegítettek.
Amikor 11 éves voltam, az egyik táncpróba szünetében (ami történetesen őszi szünet előtt volt, délután) felszaladtunk az iskola emeletére, mert az egyik táncostársam, aki angolos volt, mondta, hogy van egy Halloween est az angolosoknak. Kicsit félszegen mentem vele, hiszen nem voltam még angol órán, nem tudtam, ott mi a szokás, hogyan fogadnak, stb. (Na mindegy, szóval kis buta kérdések repkedtek a fejemben, TÖK feleslegesen. Hihi... Bocs.)
Szeretem a buta vicceket :D
Mikor benyitottunk, rögtön beinvitáltak minket. A megszokott osztályterem képe eltűnt, és helyébe összetolt asztalok, besötétített ablakok, Halloween díszek fogadtak minket. Némelyik gyerek beöltözött: Az egyikük egy egyszerű lepedőt terített magára, annak kivágott két lyukat, hogy kilásson, és ennyi. Nem volt eredeti, de nekem akkor még mókásnak számított.
A háttérben tipikus amerikai popdalok szóltak, egyszóval a hangulat nagyon ott volt! Az asztaloknál tököt lehetett faragni, papírdenevéreket hajtogatni, volt rágcsálnivaló, üdítő, beszélgetések, és ez rögtön levett a lábamról.
Aztán az egyik tanárom megkérdezte, hogy szeretnék-e én is faragni töklámpást. Pirulva megráztam a fejem, mondtam, én nem járok angolra, én csak elkísértem a táncos társamat, aki angolos. És amúgy is mindjárt letelik a szünet, menni kell vissza néptáncra. Mire a tanárom elmosolyodott, és azt mondta:
"Nem kell ahhoz angolosnak lenni, hogy itt legyek. Ide bárki jöhet, bárki, aki csak szeretne."
Ez a két mondat aztán olyan pozitívan hatott rám, hogy végül maradtam. A tököt én beleztem ki (közben sokat nevettem, nagyon fura volt) és rajzoltam meg az arcát, de már nem volt időm ki is vágni. (Meg hát nem is adtak egy 11 éves kislány kezébe éles kést, nyilván). Amikor a néptánc óra véget ért, gyorsan átöltöztem, és rohantam vissza a terembe. Ott várt a kész töklámpásom. Pirospozsgás arccal megköszöntem a tanáromnak, aki megint csak mosolygott, és a kezembe nyomott egy teamécsest. Már sötét volt, és bár nem laktunk messze, jó érzés volt úgy elindulni, hogy közben a kezemben narancssárgás fény mutatta a hazafelé vezető utat.
Valami ilyesmi volt, kicsiben, elfért a két kis kezemben ^_^
Nem szoktam veszekedni, vagy felesleges dolgokon felhúzni magam. De amikor meglátok, mondjuk Facebookon, olyan képeket, hogy "Magyarországon Mindenszentek van, nem Halloween", egyszerre leszek dühös és szomorú. Nem, hivatalosan nem ünneplik a Halloweent itthon, de miért baj az, hogy ha valaki mégis tart? Számomra azok az ünnepek, amelyek nem magyar eredetűek, is ugyanolyan érdekesek. Nem erről szól például a karácsony? A szeretetről, az elfogadásról, arról, hogy együtt vagyunk. 11 évesen szembesültem először azzal, hogy nem számít honnan jöttél, mit csinálsz, miben hiszel. Az emberek ettől függetlenül befogadnak egy közösségbe. Nem kell semmit sem tenned, ha nem akarsz, de ettől még szívesen megosztják veled a hagyományaikat, a kedvenc ünnepeiket, azt, amit ők szeretnek. Mások szokásait jó dolog megismerni, végül is, egy Földön élünk, nem? Attól, hogy határok, tengerek, óceánok, más politikai nézetek és eszmék választanak el egymástól minket, még összetartozunk. És ez a legcsodálatosabb számomra a Halloweenben.
2010-ben. Itt már a kezembe merték adni a nagy kést :D
Otthon aztán kitettem az ablakba a töklámpásomat, és gyönyörködtem benne. Azóta minden évben készítünk itthon töklámpásokat, az egyetemen pedig a barátnőmmel a Halloween bulik voltak a kedvenceink. Imádtunk beöltözni, kicsit mások lenni, mint akik vagyunk.
Macskanő és Őrült-gyilkos kislány :D
Ezzel persze senkit nem szeretnék rábeszélni a Halloweenre. Azt se kell leírnom, és bizonygatnom, hogy én is ugyanúgy kimegyek a temetőbe, és itthon is gyertyát gyújtok azokért, akik már nincsenek velünk. De a sok szomorúság mellett jó tudni, hogy vannak olyan ünnepek, mint a Karácsony, a Szilveszter, a Halloween, amikben sok a nevetés, a kedves pillanat, és igazán együtt lehetünk. Bármilyen formában is tegyük azt.
És ehhez nem kell angolosnak lenni.
Szeretettel ölel,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése